Teszt: WayteQ xTAB 100s

2012.04.21. 16:30 Hrobert

Mielőtt még belevágnánk a dolgok közepébe, tartozom egy rövid vallomással. Akármennyire is elterjedtek mára a teszt alanyához hasonló gépek, én a mai napig (kőkemény másfél hét intenzív tabletezés után) nem vagyok meggyőződve az ilyesfajta “internettáblák” létjogosultságáról. A WayteQ “csúcsgépével” töltött idő sem tett hívővé, de mégis hasznos másfél hetet tudtunk le közösen, jónéhány dologban megvilágosodhattam ezen a téren, ezekkel persze lehet, sőt kell vitatkozni. Személyes agymenéssel tarkított tablet-teszt következik tehát, egy felvonásban.

DSCF1393.JPG


Lássuk tehát mit tud az eddig főleg navigációs rendszereiről ismert WayteQ nagyobbik újdonsága az xTab 100s. Az “s” betűcske manapság igen nagy népszerűségnek örvend mindenféle mobileszközös körökben, ma már szinte presztízskérdés, hogy legyen legalább egy S-es eszköz egy gyártó portfóliójában. Itt ez a típusszám után biggyesztett betű az elődmodelltől való megkülönböztetést szolgálja, és első pillantásra valóban ebben az egyetlen apróságban tér el a két tablet. Ennél azért valamivel több változás történt, de mindent a maga idejében.

Csomagolás, külcsín

A készülék egy szintén mostanában divatosnak számító egyszerű fehér dobozban érkezik, rajta néhány képpel és a specifikációkkal.
A csomagolás tartalmaz a gépen kívül egy töltőt, USB-kábelt, USB OTG-kábelt, és egy fülest, meg jó sok párnázást, és persze némi papírt, ennyiben ki is merült az extrák listája. Igaz a belső tárhely 4 GB, ami nem olyan kevés, de ha érdemben szeretnénk valamit kezdeni a cuccal, nem árt beszerezni egy micro SD-t. 

xtab100_doboz_c_1.jpg

A masina kívülről egy az egyben a ma ismert tabletek ‘“atyjára” az iPadre hajaz, legalábbis elölről, leszámítva persze az ismerős androidos kezelőszerveket. Ennek megfelelően egy 9,7 colos képátlójú, 4:3 oldalarányú cuccról van szó, a kijelző körüli keret megfelelően vastag, ennyi kell, hogy ne taperoljunk véletlenül rossz helyre használat közben. A kezelőszervek elhelyezése portré tájolású használatot sugall, akárcsak az iPad esetében, itt viszont ki is merültek a hasonlóságok az Apple termékével. Álló helyzetben tehát a készülék előlapjának alján található három megvilágítás nélküli érintőgomb, mondjuk együtt hangosan: vissza, home, menügomb. Felül van még egy előlapi kamera is, ez VGA felbontásban rögzít, nyilván videobeszélgetésekhez érdemes használni egyedül.  
Itt térnék ki a tábla legfontosabb újítására is (mármint elődjéhez képest), az xTab 100s ugyanis egy 1024x768-as felbontású IPS megjelenítővel “villog”. Elődjéhez sajnos nem tudom viszonyítani, de viszonylag kellemes a látványa, nem egy pixelbajnok, de a fénye elég erős, színei szépek. Természetesen ez a rész szép fényes csillogós, ami egyrészt nehezíti a láthatóságot napfényben, másrészt annyi ujjlenyomatot lehet lehúzni róla 10 perc taperolás után, hogy bármelyik helyszínelő besír örömében.

A hátlap a szélein ívelt, sötétszürke műanyag, ez szerencsére nem a fényes fajtából való, ennek ellenére nem sugározza magából a minőséget. A hátoldal egyhangúságát felül egy jelzésértékű optika töri meg, amely 2 MP-es felbontással büszkélkedik, erről többet nem is mondanék, a minőség szó valahogy nem illik egy mondatba ezzel az egységgel, de lám, csak megoldottam.
A hátsó fertály látványosságai közé tartozik még két vágat oldalt, ahol a sztereó hangszórók ereszthetik ki a hangjukat, valamint a gyártó logója és a típusszám szolid felirata, és egy laza mondat: “Designed in EU”. Ez kb annyit tesz, hogy valahol kis közösségünkben rajzolták körbe nagyjából az iPadet. Persze nincs ezzel semmi baj, kellemes a szemnek.

Egyébiránt az összeszerelés minőségére nem lehet sok panasz, az anyagok vastagságából adódóan azért meg lehet nyomorgatni a házat, de nem vészesen gyenge.
Csatlakozókból el vagyunk eresztve rendesen, a készülék alján helyezkedik el az összes rés, van HDMI, micro USB, egy Nokia-szerű vékonytűs töltőcsatlakozó, micro-SD foglalat, valamint 3,5-es jack-csatlakozó is. Ezek között megbújik csenben egy Reset-gomb is, erre a tesztidőszak alatt szerencsére nem volt szükségem, egyetlen fagyást produkált a masina, de hamarosan magától összekapta magát. Az egyedi töltőlyukért viszont rögtön kibontás után be is véstem egy jó nagy feketepontot, ami még nagyobbra nőtt, amikor kiderült, hogy USB-ről nem is lehet tölteni a gépet.
A széleken nem sok érdekesség van, felül a ki/bekapcsoló gomb, ami a képernyő feloldására/lezárására is szolgál, ez talán csak a tesztpéldány hibája, de kissé érzéketlen volt, hosszabb készenlét után nem egyszer kellett erősen ösztökélni, hogy megláthassam a lock screent. Jobb oldalon figyel még két fizikai hangerőgomb is, bal oldalt alul pedig egy infravörös érzékelő, hogy ez pontosan mi mindenre jó, arról a hivatalos anyag nem szól, én meg nem jöttem rá magamtól, mindenesetre van.

DSCF1387.JPG

Belbecs

Ha kicsit mélyebbre “nézünk”, hogy mégis mit rejt a műanyag ház, egy ARMv7 architektúrájú egymagos AML8726-M Cortex-A9 processzort találunk, ami 1 Ghz-es órajelen operál, amit egy Mali-400-as GPU támogat, ilyen található például a Galaxy S II-ben is, persze ez még nem jelent hasonló teljesítményt. A rendszer 512 MB DDR2-es memóriára támaszkodik, és mint fentebb említettem 4 GB belső tárhely áll a felhasználó rendelkezésére.

Eme hardver egy 2.3.4-es verziószámú Androidot noszogat, ez volt megtalálható az elődön is, ez mint tudjuk nem tabletekre lett kifejlesztve, így a használata nem is mondható kifejezetten kényelmesnek. Extra funkcióként annyit lehet megemlíteni, hogy az értesítési sávra is odabiggyesztették a home, vissza, menü gombokat, valamint hangerőszabályzó is található ugyanitt is. Ezeken kívül egy teljesen stock Gingerbread poroszkál a gépen, öt kezdőképernyőt használhatunk, alant közvetlenül a beállításokba, az alkalmazások közé, illetve az internetre csöppenhetünk a megfelelő fix ikonra nyomva.  Érdekes anomália, hogy bár a (Market) Play Store elérhető a készüléken, rengeteg alkalmazást nem lehet megtalálni, ilyen például a Facebook, hogy csak a legfontosabbat (haha) említsem. Más esetben hiába sikerült letöltenem az appot, telepítés után szólt be a cucc, hogy hoppá, nem kompatibilis az eszközzel(Six Guns). Angry Birds-ből csak a seasons kompatibilis például a géppel, mondjuk az legalább hibátlanul, akadásmentesen futott. (Ezek nem egyedi hibák, más tesztelő is belefutott ilyenbe ahogy olvastam.) A nem kifejezetten gyenge hardver ellenére sem zökkenőmentes a működés sok helyen, ami tulajdonképpen nem meglepő, tekintve hogy feleekkora kijelzővel szerelt mobilokban találkozhatunk hasonló (neadjisten jóval erősebb) konfigurációkkal.
Szerencsére a Wayteq is tudatában van a szoftver hiányosságainak, mi sem mutatja ezt jobban, hogy a már gyárilag ICS-el érkező xTab 70i megjelenése után hamarosan a többi modelljüket is frissítik a legújabb Androidra, elvileg hamarosan megérkezik tesztalanyunkra is.

DSCF1386.JPG


Multimédia, adatkommunikáció

A multimédiás funkciók kellemes meglepetést okoztak, bár ez is inkább a hardvernek köszönhető, a szoftveres megoldások itt is hagynak kívánnivalót maguk után.
Illetve igazságtalan vagyok, mivel a videolejátszó program igazán nem mondható fapadosnak, ez nem a stock Android megoldás, itt változtathatunk a képarányon, feliratot is befogad, külön szabályozhatjuk a fényerőt, tehát itt sikerült némi plusz funkcionalitást csempészni a szoftverbe. Természetesen a “mozizásnál” van a legnagyobb előnye az új IPS-panelnak, nem is igazán lehet rá panasz, már ha túljutottunk a felbontáson.

A nagyjából minden igényt kielégítő videólejátszó fényében is szomorú, hogy egyéb helyeken nem próbálkoztak ilyesmivel a WayteQ emberei, például a zenelejátszó az alap androidos alkalmazás egy az egyben. Kár, mert ekkora kijelzőn kicsit hülyén néz ki, hogy 5 centi hely van két gomb között. Egyébként a hangszórók minősége meglepően  jó, természetesen nem kell fejleszaggató basszusra számítani, sőt, de hallottam már ennél jóval rosszabbat “márkásabb” gyártó készülékéből. A tartozék füles kívülről nem túl bizalomgerjesztő, nem is a hangminőség bajnoka, de a donhártyánkat garantáltan szétszaggatja, ha 1-es hangerő fölé merészkedünk.

A kamera...hát az van. Egyebet felesleges mondani róla, a hátlapi kamera minősíthetetlen, ahhoz képest az előlapon található szúnyognyi optika felbontásához képest egész jól muzsikál, videotelefonálásra megfelel.

Adatkommunikációs téren a b/g/n szabványú Wifi-vel kell megelégednünk, 3G modem nincs beépítve, ez nagyjából helyhez is köti a gépet, bár lehetőség van külső modem csatlakoztatására. (Vagy ahogy a teszt alatt én toltam Wifi nélküli helyeken, mobilnetről telefonon hotspotot hegesztve.)
Van viszont bluetooth, de GPS-t szintén külön kell beszereznünk, ha szükségünk támadna rá, pedig a WayteQ-től talán elvárhatnánk a beépített egységet, de nyilván úgy már nem ennyibe kerülne.

Üzemidő tekintetében átlagosan muzsikál a gép, elvileg 3500 mAH-s akkumulátor csücsül a mélyén, a gyártó ígérete szerint ezzel 4 óra videólejátszást bír, tehát a Star Wars maratont mindenképp töltő társaságában tervezze, aki ezen szeretné letudni. Mindenesetre nálam intenzív használat mellett egy napot kb elbírt, úgy hogy este már kérte az energiát, de ezt egy androidos eszköznél én már pl. fel sem veszem.

Konklúzió

Talán kicsit borús képet sikerült festenem az xTab 100s-ről, de azért leszögezném, hogy a maga mezőnyében ez egyáltalán nem egy rossz kütyü.
Mint említettem az elején én gyakorlatilag ezzel a géppel veszítettem el a “tablet-szüzességemet”. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mitől lett hirtelen mindenki által vágyott eszköz az ilyen deszkákból, és hogy őszinte legyek magam részéről nem kerültem közelebb a megoldáshoz. És nem, nem azért, mert egy kisebb presztízsű gyártó kategóriájában olcsónak számító megoldását használtam először huzamosabb ideig. Ennél sokkal többet nem tud egy Galaxy Tab, vagy egy iPad sem, (leszámítva a gps-t meg a 3G modult) csak máshogy. Talán gyorsabb, gördülékenyebb, szebb, de igazából én akkor sem lennék elájulva ha kétszer ilyen gyorsan tudnék rajta mondjuk könyvet olvasni.

Videólejátszásra, internetezésre, olvasásra jól jön a nagy kijelző, de például a hátlapi kamerának egyetlen tabletnél sem látom értelmét (főleg nem ilyen minőségben), most komolyan ki az az elvetemült, aki egy ekkora cuccal fotóz? Játékra is menő a 10col, de ebben az árban azért luxus emiatt tabletet venni. Gépelni pedig nem egy leányálom érintőkijelzőn, billentyűzetes dokkoló nélkül írásra sem alkalmas hosszú távon.

A mai tabletek szerintem funkcionalitásukban komoly hiányosságokkal szenvednek, vannak feleslegesen erőltetett funkciók (pl. a hátlapi kamera), ugyanakkor munkára is csak korlátozottan használhatóak. Emellett az áruk is az egekben, no nem tesztünk alanyáé, bár ha belegondolok a fél éves notebookom újonnan kijött egy százasból, amiért egy első szériás Transformert még dokkoló nélkül sem kapok ma, ezen pedig néha-néha némi Skyrim is becsúszik, igaz cserébe nehezebben hordozható.

Bármennyi kötöttséget és korlátot hordoznak magukban a tabletek úgy en generale, a kategória létezik, az Apple tett róla, hogy manapság mindenki erre pörögjön, úgyhogy egy ideig nem kerülhetjük meg őket, és persze vannak élethelyzetek amikor kimondottan jó használni őket.
Abban pedig, amit a tabletek ma tudnak a WayteQ üdvöskéjének nincs sok szégyenkeznivalója. Vannak persze hiányosságok, a hardver néhány helyen kevésnek érződik, főleg játékoknál, nincs benne GPS, 3G, és az érintőkijelző érzékenységét is szokni kell egy darabig. Érzésem szerint a  szoftver a legnagyobb gyenge pont, ez a 2.3 nyilvánvalóan nem ide való, de jó hír, hogy jön a 4.0, ami remélhetőleg sok problémára nyújt megoldást, de mindenképpen természetesebben fog hatni ekkora felületen.

Extra szolgáltatásokban sem bővelkedik a készülék, de az a nagy helyzet, hogy a tabletek között ma ebben a méretben abszolút árbajnok az xTab 100s, 63 darab ezres alatt nem nagyon találunk értelmes alternatívát a “10-es” mezőnyben. A dolgát pedig ez is megfelelően elvégzi, és azért a néhány Szent Istvánért vagy Deákért cserébe ami a zsebben marad egy ilyen megvásárlása után, sokmindent hajlamos az ember megszokni, főleg, hogy a kétszer ennyiért kínált tabletek sem hibátlanok sok esetben.

Összességében ezen az áron hibái ellenére nyugodt szívvel ajánlom minden tablet után ácsingózónak, én megelőlegezem neki a bizalmat, hogy ICS-frissítés után egész jó vétel lehet, ha a szoftveres “érdekességeket” sikerül kiküszöbölni az upgrade-nél.

white_xTAB-100s_front_side_resize.jpg

Technikai specifikáció:
Kijelző: 9,7" IPS, multi-touch, kapacitív
Felbontás: 1024 x 768 pixel (4:3 képarány)
Processzor: AML8726-M Cortex-A9 1 GHz CPU, ARM Mali-400 3D GPU, NEON SIMD co-processzor
Rendszer memória: 512 MB DDR2
Belső memória: 4 GB
Külső memória: microSD kártya támogatás 32 GB-ig
Operációs rendszer: Android 2.3.4
Támogatott file formátumok: MPEG-4/H.264/RealVideo, MP3, WMA, WAV, AAC, OGG, JPEG, BMP, GIF, PNG
WiFi: 802.11 b/g/n
Bluetooth: Van
Hálózat: Külső 3G modem támogatása
Kamera: 0.3 MPixel az előlapon, 2.0 Mpixel a hátlapon
Beépített érzékelők: Gyorsulás, Irány, Digitális iránytű
TV kimenet: HDMI
USB kapcsolat USB 2.0 OTG
Hangszóró: Stereo
Mikrofon: Van
Fülhallgató: 3.5mm jack
Akkumulátor: Lithium, 7,4V, 3500 mAH
Működési idő (hang lejátszás): ~10 óra (kikapcsolt kijelzővel, fülhallgató csatlakoztatása nélkül)
Működési idő (video lejátszás): ~4 óra
Méret: 242.4 x 189.4 x 12.8mm
Tömeg: 650g

Címkék: teszt tablet wayteq

A bejegyzés trackback címe:

http://androlib.blog.hu/api/trackback/id/tr64464992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Google+