[Teszt] Huawei Ascend G510: Zselés középszer

2013.06.14. 16:29 Yarner

Kíváncsian vettem kézbe a Huawei legújabb, a középkategória felsőbb szegmensébe célzott üdvöskéjét. Egyfelől meggyőződésem, hogy a következő években a mobilpiac egyre inkább a kínai cégek termékeiről fog szólni, és ezért érdemes szemmel tartani, mivel rukkolnak ki a piacra, másrészt nagyon érdekelnek a jó ár-teljesítmény arányú telefonok, és a kétmagos processzor, a 4.5”-es IPS kijelző nem hangzott rossz kiindulási pontnak. Harmadrészt felkeltette a kíváncsiságomat a Huawei által a friss Jelly bean rendszerre ráhúzott saját, vadiúj felhasználói felület, az alkalmazásfiókot felszámoló Emotion UI. Lássuk akkor, milyen is az új kínai üdvöske!

20130528_225401.jpg

Kezdjük a száraz adatokkal:
Méret: 134 x 67 x 9,9 mm
Tömeg: 150 g
Kijelző: 4,5" FWVGA (854 x 480) LCD
Operációs rendszer: Android 4.1
Adatátvitel: HSDPA (7,2 Mbps), HSUPA (5,76 Mbps), Wifi 802.11 b/g/n, Bluetooth 2.1, GPS/A-GPS, DLNA
Áramforrás: 1750 mAh akkumulátor
Hátoldali kamera: 5 megapixel, autofókusz, LED-vaku
Frontoldali kamera: 0,3 megapixel
Zenelejátszó: MP3, AAC+, eAAC+ támogatás, 3,5 mm-es fejhallgató kimenet
Videó: H.263/H.264. MPEG4 támogatás
Csatlakozók: Micro-USB csatlakozó (adat+töltés)
Intelligens szenzorok: közelségérzékelő, fényérzékelő, mozgásérzékelő
Processzor: MSM8225, kétmagos 1,2 GHz
Memória: 512MB RAM, 4 GB ROM memória, ebből 1 GB felhasználható tárhely, micro-SD kártyával 32 GB-ig bővíthető

A készülék a standard fekete és fehér színekben jelent meg - nálam a fehér kiadás járt. Kétségkívül kellemes megjelenésű szerkezet, az előlapon a kijelzőn kívüli területeket is hangsúlyoan jelenik meg a készülék színe, a képernyő alatt koreai mintára három érintő gombot találhatunk: menű, home és vissza (a nemrég bezárt alkalmazásokat a home hosszú megynomásával érhetjük el). A kapcsolók (on/off és hangerő), valamint az USB csatlakozó is mind a ház bal szélére kerültek, ez kis megszokást igényel, egy ideig rendszeresen kilőttem a készüléket hangosítás helyett, bekapcsoláskor meg a hangerőt kezdtem nyomkodni. A hátlap megjelenése elég kellemes, a kamera lencséje körüli kör kicsit a HTC One X-et idézi, a hangszóró függőleges csíkja elegánsan ellenpontozza a vaku kis karikáját. Itt a gyártó logója mellett még egy feltűnő DTS logót is találhatunk, ez a hangrendszer csodáira hivatott felhívni a figyelmünket - erről később. A hátlap levehető, alatta az akkut, a hagyományos SIM és a microSD aljzatot találjuk.

20130528_225429.jpg

20130528_225418.jpg

Kézbe véve a telefon elég masszív darab, 150 grammos súlyával kifejezetten hangsúlyosan jelen van a tenyerünkben. Az összeszerelés elég korrekt, bár nyilvánvalóan műanyag a borítás, nem lehet érdemi mozgást, nyekergést találni. A méretes kijelző és a nem túl keskeny káva mellett a G510 nyilván nem a világ legapróbb telefonja címének várományosa, de nem is ebben a kategóriában indult.

Álljunk meg egy percre a kijelzőnél. Ami jó pont: a mai viszonylatban már versenyképes méretű, de azért mégis visszafogott 4.5 hüvelykes képátló és az IPS-LCD nagyon jó kombinációnak ígérkezik - szemernyit ront viszont a képen, hogy mindehhez csak egy FWVGA (480x854) felbontásra futotta - az így kapott 218 ppi mellett sajnos üres időnkben már elkezdhetjük számolgatni a pixeleket. Amikor viszont életre kel, elég jól teljesít a kijelző - a színek bár nem túl élénkek, szépen jelennek meg, jó a betekintési szög. Fényerőből többet is elbírt volna, főleg így nyáridőben, de ez másoknál is gyakori panasz. Az érintőképernyő egyszerre maximum 5 ujjamat volt képes érzékelni, és bár elég jól teljesített, kicsit határozottabb érintésekre reagált csak, mint a csúcskészülékekben lakó kollégái. Ez nem ment a használhatóság rovására - mint a legtöbb dolog, amit fel lehet hozni az Ascend G510 ellen, ez is csak a nagyokkal összehasonlítva szúr szemet, a saját kategóriájában tökéletesen megállja a helyét.

A háttérben pörgő vas kifejezetten kellemes teljesítményt nyújt, elméleti síkon a Quadrant 2500-2600 körüli eredményt hoz, az Antutu 6900 körülit. Gyakorlatban alkalmazással nem igazán tudtam megakasztani, a Dead Trigger pl. remekül futott, az Epic Citadel benchmark pedig 19.7 fps-t hozott ki, ami szintén szép teljesítmény. Az egyetlen pont, ahol bajba került a telefon, a HD videók lejátszása volt, itt sajnos lehetett lassulást, elcsúszást is tapasztalni, ami a beépített DLNA kliens alkalmazási lehetőségeit is kissé megnyirbálja, bár a zene, házivideók, képek megosztására igy is remekül használható okosított háztartásokban.

Kisebb fennakadásokkal a mindennapos feladatok közben, főleg váltásokkor viszont néha lehet találkozni, az 512 MB-s memória bizony ma már nem biztosíték az akadásmentes futáshoz, még annak ellenére sem, hogy a telefonon már a 4.1.1-es Jelly Bean Android-verzió fut.

Lássuk az Emotion UI-t, milyenre sikerült az új felület, érdemes-e érte elhagyni a natúr Android-élményt? Az UI legszembetűnőb része egyfelől kezdőoldalon fogadó, a szinte teljes képernyőt kitöltő widget-költemény (ez egyébként testre szabható), másfelől az alkalmazásfiók hiánya: a MIUI-hoz hasonlóan itt is az összes alkalmazásunk ikonja a widgeteinkkel együtt a kezdőképernyőn jelenik meg. Én elkövettem azt a hibát, hogy ráhagytam a Google-re, hogy visszaállítsa az össes appomat, ennek az eredménye órákig tartó tökörészés, a belső SD gyors megtelése lett, majd egy ezer ikonnal érkezési sorrend szerint teleszórt, finoman szólva is kaotikus home lett. Ha magunk rakosgatjuk fel az alkalmazásainkat manuálisan, nyilván nem kell ilyen problémával szembesülni, de bizony hosszú ideig tartott, amíg emberi külsőt tudtam teremteni a tesztkészülék rendszerében. Automatikus ikonrendezést nem lehet kérni (ez a widgetek miatt persze nehéz is lenne), de szerencsére a mappákhoz listából is hozzáadhatunk ikonokat a fárasztó egyenkénti húzogatás helyett.

Az UI nagyon helyes módon az értesítési rolóban konfigurálható gyorskapcsolókat is tartalmaz, valamint egy üzemmód-tárcsát, ahol előre beállított hangos, halk, munkahelyi, stb. módok közül választhatunk nagyon gyorsan. Ami még mindenképpen szót érdemel, az a témázhatóság: az Emotion 5 témacsomaggal együtt érkezik, ezek az ikonokat, az értesítési roló stílusát, a háttérkpet, de még a csengőhangokat is megváltoztatják, és tetszés szerint azonnal váltogathatunk közöttük. A témák kellemesen különbözőek, van köztük egészen flat, meg a hagyományosabb ikonokat különböző szinten stilizáló képi világú megoldások is. Ez a lehetőség nagyon feldobja a rendszert, mások is bevezethetnék.

A kamera sajnos a G510 leggyengébb pontja: az 5 mp-s fényképező az autofókusz és a vaku ellenére is csak éppen, hogy elfogadható fotókat készít, a maximum 640x480-as videófelvételekkel pedig garantáltan nem fogunk hollywoodi karriert befutni (ráadásul videózás közben az autofókusz is össze-vissza élesítgetett, ami elég zavaró. Mindenesere a felvételeinket néhány beépített Instagram-szerű szűrővel is feldobhatjuk, ha vevők vagyunk az ilyesmire. (tesztképeket a fentebbi galériában láthattok.)

A zenelejátszó alkalmazás viszont kellemesre sikerült, nagyjából mindent tud, amit egy ilyen programnak kell, egyedül az ekvalízer hiányzik, ezt viszont a HTC-k Beats audiójához hasonlóan itt a DTS audio ki-be kapcsolhatósága hívatott helyettesíteni. Nem ad rossz hangzást a füles, de nem mondhatnám, hogy kimagaslik a mezőnyből, sem hangerő, sem hangminőség terén.

Az akkumulátor közepes teljesítményt nyújt, egy napot elég magabiztosan kibír, de éjjelre jobb, ha töltőre dugjuk, ha azt szeretnénk, hogy bármire jó legyen még másnap is.. A GPS modul viszont kellemes meglepetést okozott, ugyanis nagyon gyorsan és biztosan fogott jelet, néha még hamarabb is, mint a Galaxy S3-asom.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az Ascend G510 alapvetően megnyerte a tetszésemet: ilyennek kellene lenni a középkategóriás telefonoknak: kevés és vállalható kompromisszum, friss rendszerrel és néhány egyéni ötlettel megspékelve. Sajnos az átlagon aluli kamera kicsit lehúzza az összképet, de legfőképp azt kell szem előtt tartani, hogy 60 ezer forint alatti árfekvéssel, ilyen speckókkal mindenképpen jó vételnek tekinthetjük a készüléket. A Huawei nem célzott különösebben magasra: a G510 nem a csúcskészülékek elől akarja elszívni a levegőt, sokkal inkább a Galaxy Ace és az S3 Mini fémjelezte alsó és felső középkategóriák közötti teret próbálta kitölteni, véleményem szerint elég sikeresen: árban közelebb ár az alsó szegmenshez, megjelenésben és teljesítményben viszont inkább a felső réteghez közelít. Csak így tovább, az út jó, kis igyekezettel lehet még nagy meglepetéseket okozni! 

(A készüléket a Huawei Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre)


Címkék: teszt huawei

A bejegyzés trackback címe:

https://androlib.blog.hu/api/trackback/id/tr775361528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yarner · http://androlib.blog.hu 2013.06.15. 11:24:38

@Viola, a ló: hopp, ezt benéztem :-) öreg vagyok, néha összefolynak a dolgok...
A feljegyzések meg így néz ki, direkt tettem ki...

Google+
süti beállítások módosítása