Helyzetjelentés a felkelő Android országából

2012.08.17. 08:29 Yarner

Ahogy azt még a Sziget előtt Tomi is meglengette, nemrégiben egy igen távoli helyre vitt a jósors: öt év után megint volt szerencsém Japánba látogatni. Mikor utoljára, 2007-ben ott jártam, még éppen az okostelefonos örület előtt jártunk, így borzasztóan kíváncsi voltam, milyen kép fogad, mennyire változtatták meg Japán arcát az érintőképernyős kütyük, és persze, hogy mennyire más a felhozatal a világ többi részéhez képest.

2012-07-21 13.20.28.jpg

A válasz természetesen egy velős “eléggé”. A mobilinternet és a letölthető alkalmazások persze nem jelentettek újdonságot a japánok számára, mindkettő a mindennapok részét képezte már 5-6 éve is (ismertem egyetemistát, akinek nem volt otthon számítógépe: emailezni a telefonján szokott, játszani Playstationön, írni meg az egyetemi gépeken.) Így aztán nem túl meglepő, hogy az okostelefonok rohammal bevették a szigetországot, majd jó szokás szerint elkezdtek sajátos helyi színekben is megjelenni.

Az alábbi cikk persze nem afféle oknyomozó, adatokkal-statisztikákkal telezsúfolt riport lesz, inkább a pillanatnyi benyomásaimat rögzítő karcolat, illusztrációkkal. (Ha van rá igény, kicsit nyomozhatok még a témában, hozhatok táblázatokat, diagramokat is, de azt hiszem az igazán csak keveseket érdekelne.)

Szóval az okostelefon és az Android mindenhol ott van. Tévedés ne essék, az almás csapat nagyon erős Japánban, szubjektív meglátásaim alapján úgy a felét viszik a piacnak, de a másik felén az Android nagyon komolyan jelen van, rengeteg saját piacra készített kiváló készülékkel és komoly reklámgépezettel.
Indításul egy kép, amit botcsinálta paparazzóként lőttem a kiotói éjszakában egy Galaxy S 3-at lobogtató kimonós lányról.

2012-07-26 22.08.28.jpg

Azt mondják, a metrón 10 éve még mindenki olvasott (főleg mangát), ma már mindenki a telefonját bújja - ebben mondjuk az is segít, hogy potom előfizetési díjért bárki használhatja az állomásokon működő nyílt wifit, amit az egyik mobilszolgáltató állított fel. (Ennek árnyoldalaként aztán nagyon kevés a nálunk oly megszokott “free wifis” kávézó - nincsen rájuk igény. Mire rájöttem, hol lehetett volna előfizetni rá, már jöttem haza...)

A japánok nagy tartalomfogyasztók, és szeretik a tájékozott emberek tanácsait, így aztán az androidos kiadványoknak is szép piaca van: a képen az egész polcot ilyen füzetek-kötetek töltik be. Alkalmazásismertetők, általános androidos magazinok, vagy éppen egyes készülékekhez készült kiadványok (“Hozzál ki mindent a Galaxy S3-ból”).

2012-07-21 13.36.34.jpg

A lenti plakátot a metrón találtam: a Docomo szolgáltató hirdeti vele az újonnan bevezetett hangalapú keresési-infókérési szolgáltatását.

2012-07-28 12.55.17.jpg

A másik sokkoló dolog a boltok környékén a kikiáltók műfaja - ehhez nem vagyunk szokva. A szakboltok előtt általában kint áll1-2 egyenruhás alkalmazott (jobbára lányok), és hangosbeszélőbe csicseregve megállás nélkül magasztalja a rá bízott terméket. A boltok viszont szédítőek: hosszú polcokon sorakoznak a szebbnél szebb (és számunkra szokatlanul egzotikus) készülékek és kiegészítőik. Hangulatcsinálónak készítettem is egy rövid felvételt a sindzsukui Yamada Denki polcai között sétálva, elböngészgetve a polcokon sorakozó készülékek között. (Gyengébb idegzetűek vegyék le a hangerőt).

Ugyanitt volt kiállítva a lent látható konstrukció is: az androidos platformban rejlő játékos lehetőségeket bemutatandó egy Galaxy Tab 10.1 volt összekapcsolva egy kontrollerrel és egy TV-képernyővel. Mit mondjak, így lényegesen jobban ment a Wind-up Knight, mint virtuális gombokkal.

2012-07-21 13.11.00.jpg

És végül a készülékpiacról: Alapvetően elmondható, hogy Japán minden területen egy buborékban él, és elsősorban mindenben a belföldi piac érdekli: maguknak csinálnak készülékeket, nem izgatja őket, mi történik a tengeren túl, a belföldi piac kialakítja a saját feltételeit. Ennek köszönhetően a nálunk annyira erős alsó-középkategória szinte nem is létezik, pontosabban az ide tartozó gépek nagyon másfélék, mint a mi Galaxy Mini - HTC Wildfire vonalán kialakult termékpalettánk: inkább formájukban igyekeznek a klasszikus telefonokat idézni, hogy az okostelefonra átálló felhasználó ne érezze elveszve magát. Ha nagyban akar játszani, úgyis vesz egy komolyabb cuccot.

2012-07-31 15.47.28.jpg
De itt is vannak érdekes dolgok, a nőies vonalú Sharp 007SH kijelzője például 3D-s megjelenítésre is képes (bár ez a videón annyira nem jön át).


A nagy gyártók kevés készülékkel vannak jelen, a Samsung legendásan széles termékpalettájából pl. leginkább csak S2-t és S3-at és Note-ot láttam (az S2 most jött ki LTE változatban), és a japán belpiac külön szabályait mi sem illusztrálhatná jobban, mint hogy a Docomo konkrétan megtehette, hogy a TouchWiz helyett saját UI-jával hozza forgalomba a legújabb szöuli csatahajót.

2012-07-29 21.24.46.jpg2012-07-29 21.25.03.jpg
Találkoztam még Motorola és LG készülékekkel is (az LG itt már megjelentette a 4:3-as képátlójú Note-kihívóját, az Optimus Vut), és természetesen nagyon sokan jártak az utcán régebbi Sony Ericsson telefonokkal. A HTC viszont gyakorlatilag nincsen jelen a piacon, egyetlen készüléküket láttam, ami bizarr módon nem a One X volt, hanem a One család stílusjegyeit magán viselő, de mégis teljesen különböző HTC J.

A forgalomban levő készülékek többsége azonban sosem lépi át az országhatárt: a Sharp Aquos Phone szériája például különösen szerteágazó, de más meglepő masinákkal is találkozhatunk. A saját formatervekben két dolgot vettem észre, ami nálunk valahogy nem lett mindennapos: egyrészt még mindig nagyon szeretik a fizikai billentyűket, sok telefon alján nem kapacitív, hanem valódi gombokat kell megnyomni. Ugyanakkor az Ice Cream Sandwich irányelvei is mélyebb nyomot hagytak a japán tervezőkben, ugyanis több virtuális gombsorral rendelkező készüléket is láttam a polcokon - ezt errefelé gyakorlatilag senki nem kezdte használni.

Lássunk néhány készüléket különösebb kommentárok nélkül (a videók esetleges ügyetlenségeiért előre is bocs).

És végül a kegyelemdöfés, a  Kyocera csajtelefonja, a Honey Bee. Ami év eleji megjelenésekor szürreális módon az egyik legdurvább teljesítményű processzort tartalmazta a földön. Ilyen is csak Japánban fordulhat elő...


Címkék: Android Japán

A bejegyzés trackback címe:

https://androlib.blog.hu/api/trackback/id/tr104716748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tomi from Space · http://bodybuilding.blog.hu 2012.08.17. 09:08:46

Nagyon jó összeállítás, köszönjünk :)

Ez a HoneyBee nálam is kiverte a biztit, ha nyóckerben előkapnám, tuti nem mernének megtámadni :D

Jócskán érezhető amúgy a szeparálódás, de ez szerintem így van jól. A cikket olvasva kicsit úgy éreztem, mintha egy párhuzamos univerzumba kerültem volna :) Remek érzés volt :)

Szak1 2012.08.17. 11:03:52

Jo osszeallitas, koszi!
En egy honapja probalkoztam egy Boingo-s elofizetessel az allomasokon elerheto wifire csatlakozni (SSID: 0033, azaz a Docomo halozata), es vagy ket percig tartott csatlakozni, vagy nem is ment fel. Ha neha sikerult, akkor meg tok lassu volt. Starbucksban, McDonaldsban levo wifikre szinten csak elofizetessel lehet felmaszni. SIM-kartyat pedig csak japan lakcimmel lehet venni. Ez nekem nagyon furcsa volt egy olyan orszagban, ahol altalaban minden modernebb es kenyelmesebb, mint Europaban.

Yarner · http://androlib.blog.hu 2012.08.17. 11:19:46

@Szak1: Végül nem próbáltam ki, de én a Softbank0001 jelű wifit láttam minden állomáson. Arra elvileg a konbinikben (Convenience store - mindenes éjjel-nappali, Tokióban kb 200 méterenként van egy) lehet automatából bérletet venni, ha nincs softbankos előfizetésed.
(Amúgy ez a Boingo jól hangzik, nem ismertem a szolgáltatást. De lehet, hogy éppen emiatt volt bonyolultabb az azonosításod a rendszerben,a fene tudja.)

Való 2012.08.18. 16:52:33

Nagyon érdekes cikk! Köszönet érte! :)

Darkcomet 2012.08.18. 18:05:59

Nagyon érdekes írás, kár, hogy ilyen rövid. Japán amúgy is a szívem csücske, csak én sajnos a büdös életben se fogok oda eljutni. Ezért (is) szeretem olyan emberek beszámolóit olvasni, akik testközelből tapasztalták meg ezt az országot, kultúrát.

Yarner · http://androlib.blog.hu 2012.08.27. 10:59:36

@Darkcomet: Köszi! Hidd el, tudtam volna még írni (hosszú oldalakat képes vagyok teleírni a japók hülyeségeivel/nagyszerűségével), de az időm is korlátos volt, és az olvasókat sem akarom nagyon fárasztani az elérhetetlen dolgok lelkes leírásával... (bocs a késői válaszért, elutaztam :-) )

Darkcomet 2012.09.07. 15:51:42

@Yarner: Gondolom beszélsz japánul. Ha nem, akkor javítsál ki. Ha igen, akkor érdekelne, hogy saját szorgalomból, vagy a munkából kifolyólag tanultál meg? Hol lehet hazánkban relative olcsón de megbízhatóan megtanulni japánul? Nem nyelvvizsga szintűen, de azért mondjuk egy film alatt ne kelljen állandóan az angol feliratot olvasgatom. Amúgy nálad mióta tart a japán mánia. (nálam olyan tíz éves), és ha szabad még olyat kérdezem, hogyan kerültél ki hozzájuk?

Yarner · http://androlib.blog.hu 2012.09.11. 09:30:39

@Darkcomet: Igen, gajdzsin-szan beszélni japán :-)
Saját szorgalomból kezdtem, aztán a japán szakon kötöttem ki. Voltam ösztöndíjasként is kint (1 évig), most pedig japánokkal dolgozom.

Nyelvtanulás... a "relatíve olcsó" az egy nagyon nehéz kategória, kinek mit jelent de van pár erre specializálódott nyelviskola, főleg Pesten. Nézz be a Japán Alapítványhoz, ott egyrészt van ingyenes könyvtár, ha magad akarnál elkezdeni valamit, másrészt tudnak tanácsot adni a nyelviskolákkal kapcsolatban is...

Az, hogy mennyi idő alatt érsz el egy használható szintre, teljesen attól függ, mennyit teszel bele, de egy-két év mindenképpen kell, mire komolyabban pötyögni kezd az ember. Nem egyszerű a nyelv, nagyon sok minden másképp működik, mint az európai nyelveknél, teljesen más a tanulásmenete, sorrendje, mások a kihívások.

Hajrá! :-)

Google+