Az Android, mint gyerekcsősz?
Kés, villa Android - nem gyerek kezébe való...id.
A versike persze sántít, meg amúgy sem értettem soha, miért nem való kés és villa a kezembe, amikor a kulturáltság alapfoka, hogy tudok-e késsel-villával enni... Mindenesetre abban talán megegyezhetünk, hogy egy okostelefon esetében nem számít előírásszerű használatnak, ha egy négyéves kezébe adjuk.
...vagy igen? Lehet velem vitatkozni, én minden kockaságom ellenére ahhoz tartom magam, hogy telefonos/számítógépes játékot lehetőleg ne, vagy csak nagyon korlátozott körülmények között kaphasson a kisfiam. Ezt a cikkben kicsit konkrétabban is kifejtem.
A gyerek látja a kezünkben a telefont, és bizony akármit is csinálunk, hamar meg fogja tanulni, hogy ez valami menő dolog. Persze az a szülő önmérsékletétől függ, hogy mi mindent lát a törpe az marokszámítógépünk képességeiből, de minden kezdő szülő megtapasztalja, hogy a legnagyobb óvatosság mellett is eljön az a pillanat, amikor hirtelen ötlettől vezérelve megmutatunk egy cuki hódpatkányos képet a csöppségnek, és onnantól már nem lesz visszaút - a telefonunk is felkerül az egyfolytában követelt tárgyak listájára (bár a lejtőn már valószínűleg a saját fényképeinek visszanézése is elindítja). Aztán persze egyre több lehetőséget ismer meg a kis drága, amik mind felkerülnek a többi kéremkérem mellé, és ha nem vigyázunk, hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy a középső csoportos kislányunk azért rágja a fülünket bociszemekkel, hogy vegyük már meg neki azt a szupererős lángszórót, hogy leirthassa a zombikat a 16. szinten is...
Az okostelefonok csodákra képesek és bizony akár órákra is le lehet ültetni velük egy gyereket, hogy élvezhessünk egy kis áldott csöndet - de mint tudjuk, a nagy hatalommal nagy felelősség is jár (meg fura piros-kék sztreccsruha, de ez utóbbi nem feltétlenül muszáj).
Szóval mit lehet tenni, mire használhatjuk a kis kütyüt, hogy ne ártsunk se a gyereknek, se magunknak, de mégse érezzük közben, hogy mi lennénk a spanyol inkvizíció?
