Blood and Glory és a Freemium-átok
Hatalmas csinnadrattával indult útjára úgy egy hónapja a Glu legújabb androidos játéka, a Blood & Glory. A tömör ismertetők kedvelői úgy jellemzték: “Infinity Blade Androidra - ráadásul ingyen!” - ez kihagyhatatlannak tűnt.
Tegnap végre sikerült futnom néhány kört a játékkal, és meg kell, hogy mondjam, vegyes, de inkább negatív érzésekkel tettem le a telefont utána.
Kezdjük a pozitívumokkal: a játék gyönyörű, a csaták kivitelezése látványos, élvezetes és brutális, az érintőképernyőre szabott irányítás ötletes és igazán bevonja az embert a küzdelembe.
Nagyjából ennyi. Most nézzük, mi nem tetszett: itt két fő problémakör van, kezdjük az elsővel!
1: A játéknak semmi kerete vagy története nincs az égvilágon, azon kívül, hogy “gladiátorok ölik egymást” - de ez a szüzsé nagyon gyorsan kifut a gőzből. Maga a római miliő még tetszett is volna, eleinte egészen felvillanyozott, de azután hamar rá kellett jönnöm, hogy a latin dekor csak egy hajszálvékony, lepattogzó kozmetikai festés a játék felszínén.
A tornák, amiken részt vehetünk, az igen prózai I. torna, II. torna, III. torna, stb. címet viselik, fogalmunk sincsen, hol küzdünk, miféle alkalomból, milyen közönség előtt - az ókori világ hangulatát abból a néhány latin kifejezésből kellene megszerezni, amit itt-ott az arcunkba tolnak (ebből a kedvencem, amikor a kiválasztott ellenfél - minden alkalommal ugyanazon a hangon - fenyegető hangnemben valami latin szólást vág a képünkbe, ékes amerikai akcentussal. A “Soli imperio gloria” még csak-csak elmenne, de a “Mea culpa”, mint csatakiáltás, hm... hogy is mondjam... nem a legrémisztőbb). Az pedig, hogy egy római provincia arénájában küzdünk, hozzánk hasonló harcra kiképzett rabszolgák ellen, kevés magyarázatot kínál arra, miért tornyosul minden ellenfél 3-4 fejjel arctalan főhősünk fölébe (talán a pigmeusok földjéről származik a karakterünk?) Hiába vehetünk többféle fegyvert, a mozdulatok ugyanazok maradnak szablyával és harci kalapáccsal is, a jellegzetes gladiátor-harcmodoroknak, mint a háló, vagy a szigony használata nyoma sincs. Ami pedig a legfájóbb: a küzdelem végén nincs ott senki, aki hüvelykujjával megadná az utasítást, éljen, vagy haljon-e az ellenfelünk - avagy rosszabb esetben mi magunk.
Persze elég egy fél lépést hátrébb lépni, és máris nyilvánvaló lesz a magyarázat: a Blood and Glory az iOS üdvöskéje és legendássá vált showcase-játéka, az Infinity Blade alig leplezett lenyúlása, egy sebtiben összedobott tákolmány a játék magját alkotó, ügyesen lemásolt 3D-s harci motor körül. Mi több, a Glu nem állt meg ennyinél - a Blood & Glory nem elég, hogy szemérmetlen másolat, de még a lehúzás magasiskoláját is rögtön megvalósítja - ez pedig elvezet a második problémához.
2: A játék egy pillanatig nem csinál titkot belőle, hogy az egyetlen célja, hogy lehúzza a játékost - a vásárlási lehetőségeket minden lehetséges pillanatban az orrunk alá dörgölik (még csata közben is vehetünk ezt-azt, ha hirtelen szükségét érezzük, ha pedig meghalunk, a játék felszólít, hogy vegyünk jobb felszerelést), és nem csak a prémium kiegészítők, de pl. az energiánkat visszatöltő italok is csak a valódi pénzért megvehető glu-érmékért kaphatóak (ezekből egyébként szintenként 1 jár, egy csomag gyógyital ára pedig 3 érme). Emellett a prémium-vásárlások tökéletesen lerombolják a játék egyensúlyát és nehézségi görbéjét is: pénzes vásárlások nélkül a csaták hamarosan teljesíthetetlenül nehezek lesznek, ha viszont beruházunk igazán menő fegyverekbe és gyógyital-hegyekbe, gyerekjáték lesz a győzelem. Így valójában semmi értelme az egésznek. Abba pedig már kár is belegondolni, hogy ugyanennyi befektetett energiával és ezzel a 3D motorral milyen remek játékot lehetett volna a kezünkbe adni...
Amint azt már leszűrhettétek, ez volt az a játék, aminél tényleg tele lett a hócipőm a “freemium” játékokkal. Ennek az értékesítési módszernek meglenne a maga helye játékok világában, de a kiadóknak tudniuk kellene, hol a határ, ami elválasztja a prémium lehetőségek udvarias kínálgatását az erőszakos tukmálástól, vagy a szemérmetlen beetetéstől - az utóbbi végén a játékos csakis rossz szájízzel távozhat, hiszen érzi, tudja, hogy felültették, kihasználták. Meg kell mondjam, jobban örülnék, ha inkább visszatérne a piac a hagyományos megkurtított demó vagy lite-verziókhoz - ezekre persze nagy szükség van, hiszen a Google-től kapott 15 perc alatt sokszor nem lehet érdemben kipróbálni egy játékot.
Mindenesetre belinkelem a Blood & Gloryt, hátha maradt valaki, akinek még nem vettem el a kedvét a kipróbálásától - ha másra nem, demózni a haveroknak jó lehet, mire (lehetne) képes manapság egy Android.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hunn3r 2011.12.14. 10:23:12
v1.0.2 goo.gl/zuCbs
Több pénzt és több aranyat kapsz tőle. Nem lesz triviális a játék tőle, de nem is hugyozol vért minden petákért. Érdemes ezt kipróbálnia annak aki megcsömörlik a "freemium" verziótól.
(btw, mivel a játék maga free, és érvényes jogszabály nem szabályozza a terméken belüli értékesítést, így ez a módosított verzió 100%-ban legális)
