Nemrég futott be Androidra is a Square Enix multimédia-öszvére, az Imaginary Range második része is, így aztán épp időszerű, hogy ejtsünk néhány szót róla. Az IR egy interaktív képregény, amit különböző extrákkal raktak tele az alkotói, így a szimpla lapozgatás mellett időnként minijátékok legyűrésével, eldugott képelemek keresgélésével kell továbbvinni a cselekményt, aminek (elvben) az a célja, hogy jobban bevonja az "olvasót" a történetbe.

Élménynek mindenestere egyedi, érdemes kipróbálni, ha valaki nyitott az efféle újhullámos interaktív kihívásokra, vagy éppen csak egy szórakoztató manga lapozgatására, mindenképpen tegyen egy próbát. A Square mindenesetre jó ajánlólevél, a Final Fantasy sorozat és számos más legendás játék alkotóit nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatni - bár nem a képregény a fő profiljuk, fordulatos történetekből sosincs náluk hiány. (Kicsit élnek is a hazai pálya nyújtotta előnyökkel, a második rész fantasy-világában lelkifurdalás nélkül szerepeltetnek chocobókat, moogle-öket és egyéb Final Fantasy figurákat.)

Az Imaginary Range első két fejezete hoz is minden kötelező elemet, amit egy sci-fi-fantasy akciómangától elvárhatunk, az egész világ sorsára kiható, a valóságot magát megkérdőjelező alapkonfliktus, egy tragikus szerelem emlékétől kísértett cinikus főhős, egy, a szálakat mozgató titkos társaság, rejtélyes múlt, amelyben minden válasz ott rejlik (ha majd egyszer az orrunkra köti az író), és persze rengeteg akció. külön poén, hogy a sztori szerint az elmaradhatatlan kütyü, amivel a főhős különleges kunsztokra képes, egy ún. PAD, azaz egy leginkább okostelefonra/tabletre emlékeztető eszköz, amivel a "képzelet energiáját" valósággá képes formálni.

A képregény amúgy is újraolvasós műfaj, az IR ezt annyival még megsegíti, hogy második olvasástól kezdve már láthatóak lesznek az író megjegyzései is, ezeknek köszönhetően kicsit világosabbá válik a sztori és a szereplők háttere.

Pár szó a technikai megvalósításról: tabletesek persze olvashatják egész oldalas kompozícióban is a képregényt, de akinek kisebb képernyőt adott a sors a tenyerébe, választhatja a képkockánkénti lapozgatást, ilyenkor a feliratok és szövegbuborékok drámai időzítéssel jelennek meg a képen. A minijátékok nem túl bonyolultak, az 5-6 játéktípusból talán kettő olyan volt, amit önálló casual játékként is el tudnék képzelni, a többi igazából csak arra volt jó, hogy hamar letudja az ember.

Az egyetlen komoly negatívum, amit fel tudok hozni az IR ellenében az a folytatásos sztori, pontosabban a folytatás hiánya - az első és a második rész kiadása között majdnem háromnegyed év telt el. Reméljük, a harmadik jóval hamarabb a kezünkbe kerülhet.

 

Címkék: játék

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.