A Keynote-on a Google csapata nem húzta az időt, globális gondolatok helyett azonnal belecsaptak a lecsóba és az új Android-verzió ismertetésébe kezdtek. Nem volt véletlen a nagy sietség: számítottunk ugyan néhány nagyobb bejentésre, de tegnap este San Franciscóban úgy záporoztak az újdonságok, hogy alig győztük kapkodni a fejünket.

A Jelly Bean néhány gondos apró finomítással és pár nagyon utős új képességgel érkezett, a Nexus tablet hozta a várhatót, de néhány meglepetést azért tartogatott. Kapott pár új finomságot a Play Store is, és láthatóvá vált, hogyan tervezi a Google enyhíteni a jövőben a fragmentáció okozta problémákat. Kaptunk egy vadonatúj médiafogyasztó eszközt, és egy kis ízelítőt a jövő terminator-szemüvegéből, a Google Glassból is.

(Megjegyzés: ezúton köszönöm minden bátor Android-rajongónak, aki tegnap az Androliben keresztül is követni próbálta az eseményeket. A blog.hu motorja kegyetlen tréfát űzött velünk, így hiába gépeltem be szorgalmasan mindent, a felvitt anyag egyszerűen nem jelent meg a blog felületén. Életem egyik legfrusztrálóbb két óráját köszönhetem ennek a bizarr szabotázsnak.)

Lássuk tehát kicsit részletesebben, mi mindent kaptunk az új Android-verzióban! Mostanra a sajtó már nagyjából mindenhol összeírta az adatokat, így én már inkább az értékelés irányába mozdulnék – és persze mindenről egyszerűen sok lenne írni, így a főbb, vagy számomra fontosabb részletekre fogok koncentrálni..

Android 4.1, Jelly Bean

Project Butter: erre szükség volt, mint egy korty vízre. Állítólag fix 60 FPS-t produkál vele a rendszer, de sokak szerintem a felével is beérnék, ha soha nem szaggat be a gépük. Személy szerint én főleg arra leszek kíváncsi, gyengébb hardvereken hogyan muzsikál. A keynote-on a Nexus 7 és egy Galaxy Nexus volt a manöken, de mivel beígérték a Nexus S frissítést is, valószínűleg bíznak abban, hogy egymagos eszközök is elbírnak majd vele.

A homescreen: Kényelmes újítás hogy szükség szerint elugranak az útból az ikonok, vagy az önmagukat átméretező widgetek, jópofa a szükségtelen dolgok kidobására szolgáló új gesztus is. Ezek olyan apró újdonságok, amik igazából nem sokat számítanak, de érzi tőlük a felhasználó, hogy új rendszert használ a telefonján, és örül. (A szakzsargon ezt hívja megnövekedett felhasználói élménynek)

Okos, bővíthető értesítések: ez nagyon erős újítás, markánsan meg fogja változtatni az Androidos felhasználói élményt (ugye). Gyakorlatilag a telefon/tablet funkcióinak 70-80%-a elérhető lesz a homescreenről és az értesítési sávról: elképzelhető egy egész nap, amikor a felhasználó folyamatosan, aktívan használja a telefonját, de egyetlen appot sem nyit meg közvetlenül. Nagyon izgalmas.

Természetesen itt is felmerülnek a teljesítménnyel kapcsolatos aggodalmak: egészen más dolog a rendszer részéről rövid, szöveges stringeket kidobálni az értesítési sávra, mint komplett widget-jellegű, képeket, kapcsolókat tartalmazó, dinamikusan változó kütyüket. Egyértelmű, hogy az Android fejlődése a többmagos, nagyteljesítményű eszközök irányába gravitál (ez persze logikus is), de ismerve a közösség elvárásait, sokakban csalódást fog majd okozni, ha a másfél-kétéves, vagy éppen vadonatúj, de másfél-kétéves technológiákat újrahasznosító eszközükre nem kaphatnak Jelly Beant vagy jövőre Key Lime Pie-t (ez de hülye egy név lesz...). Persze bízhatunk a Google programozó-félisteneiben (és az androidos közösség kóder-titánjaiban), és remélhetjük, hogy ilyen vagy olyan módon idővel mindenhová eljutnak majd a mostani újítások is (vagy addigra mindenki telefont cserél...)

A kamera app: csinos lett, érdekes ötlet az előnézetek közötti válogatás. Nem ettől lesz jó a kamera egy mobilban, de az élményhez valamennyit hozzáadhat.

Offline tollbamondás: ezt imádom, bravó, Google! Szörnyű a gondolat, hogy magyarul talán soha nem lesz elérhető... 

A keresés: A Graph-készítette info-kártyák bevonása kedves újítás, de igazából felhasználói szempontból nem több, mint eye-candy. 

Google Now: már magában izgalmas volt, ahogy a Now bejelentését lekommunikálták. A Google Now gyakorlatilag egy személyi titkár, egyértelműen a Siri kihívójának szánták, és a viselkedésünket kiismerő, előre megsejtő képességével, a körülményekhez igazodó javaslataival (no meg kellemes beszédhangjával) könnyen fölébe is kerekedhet. A Google viszont egyszerűen a hangalapú keresés egy új funkciójaként konferálta fel - finoman utalva arra, hogy az androidos eszközök hangvezérlése régi dolog, mondhatni lejárt lemez. Nem arról kell beszélni, hogy a Jelly Beanben a keresés vezérelhető beszédhanggal, hanem, hogy még jobb lett a funkció, mint eddig...

A Now viszont ugyanakkor minden személyi adatőr rémálma: a telefonunk a Jelly Beantől kezdve minden lépésünket figyeli, ahogy először bekapcsoljuk, és belépünk rajta a Google-fiókunkkal, már ismeri és elemzi az összes keresési előzményünket, feltérképezi a szokásainkat és az ízlésünket. Jótanácsaival finoman irányít bennünket: ide menjél, ezt vedd meg. És minderről folyamatosan jelentéseket készít, amit a Google felhőszerverein tárol, ahonnan ki tudja, ki férhet hozzá - a hirdetők biztosan. Egy lelkiismeretes és lelkes felhasználó egy év Google Now használattal részletesebb profilt készíthet magáról, mint egy csapat titkosügynök. (Mindeközben a mobilnet és a GPS gyakori automata használata miatt rengeteg energiát is kell majd, hogy fogyasszon.)

Arról nem is beszélve, hogy valószínúleg nincsen benne Privacy mode - a Firefox nagy újítása volt pár éve, hogy felismerte, hogy az emberek néha nem szeretnék nagydobra verni, mit is csinálnak a világhálón - ez még inkább igaz a való életre. Felemelő pillanat lesz egy kikapós férj életében pl., ha a családi nyaralás kezdetén a Now az asszony füle hallatára emlékezteti, hogy 3 órával később indul a gépe, és akkor már a felszabadult időben esetleg beugorhat még Melissához egy kis entyempentyemre, ahogy így csütörtök délutánonként szokta...

Utolsó gondolatként pedig egy Now jellegű szolgáltatás csak rendszerezetten viselkedő emberekkel képes együttműködni, akik hozzám hasonlóan a naptárukba és a telefonkönyvükbe jórészt értelmezhetetlen rövidítéseket írnak, és akiknek a keresési előzményei nagyrészt véletlenszerű, szabad asszociációs böngészésből állnak, komoly kihívás elé állítják majd a Google búgó hangú személyi titkárját.

Mikrotól lesz? Számomra nem volt teljesen világos, hogy mind a három beígért eszköz (Galaxy Nexus, Nexus S és Motorola Xoom) július közepén megkapja-e az OTA frissítést, vagy csak akkortól kezdődik majd a ki tudja meddig tartó rollout, de mindenesetre az SDK már elérhető, és a rootzwikin már egy teljes nandroid system dump is található... A piszok mázlista I/O résztvevők számára az ajándék Nexusokkal együtt jár a Jelly Bean bemutató verziója is, így a sajtó pillanatokon belül tele lesz részletes leírásokkal. A Google fejlesztési újdonsága, a hardvergyártók számára létrehozott Platform Development Kit (PDK) állítólag már 2-3 hete a partnereknél van (ez a jövőben az új verzió megjelenése előtt 2-3 hónap lesz), így talán a szokásosnál kicsit gyorsabb és hatékonyabb lesz majd a frissítések kigördülése. Indulhatnak az órák, a HTC One széria és a Galaxy S III mikor kapja meg a Jelly Bean frissítést... (déja vu :-D )

Végezetül: tegnap még ellegyintettem azokat a tavalyi pletykákat, hogy több, alapvető újítást tartalmazó, "forradalmi" funkció várható a 4.1-ben. Most ezt részben vissza kell szívnom: a Project Butter ígérte folyamatos, sima rendszerélmény, a felturbózott értesítési sáv és végezetül a  most már rendszerszinten beépített, a Sirivel komolyan birokra kelő Google Now (ne felejtsük, a gyártók különféle saját megoldásaikkal próbálták kiszúrni a Sirire vágyó vásárlók szemét, ld. S-Voice) három olyan sarkköve az új verziónak, amelyekkel megint hatalmasat lépett előre az Android az amúgy is forradalmi Ice Cream Sandwichez képest is.

Most már csak arra lesz szükség, hogy mindez valóban úgy működjön, ahogy megígérték, és hamarosan elérhetővé váljon széles körben. A Now meg kaphatna egy "ninja módot", de remélem, legalább egy nagy piros kikapcsológomb lesz a beállítások között.