YotaPhone - Oroszországból szeretettel

2014.11.27. 17:00 Hrobert

Ezúttal igazi ínyencséget kaptunk tesztpartnerünktől, az eMagtól kipróbálásra. Bár a YotaPhone név valószínűleg csak keveseknek cseng ismerősen, akik kicsit nyitottabb szemmel figyelik az androidos palettát tudják, hogy egy elég szokatlan eszközről van szó. Szemből teljesen átlagos okostelefonnak tűnik, de ha megfordítjuk, akkor nyílnak a szájak, és jönnek az értetlen tekintetek, ott ugyanis ez fogad:

IMG_0064.JPG

Igen, az ott egy e-ink kijelző. Elég sokféle cucc megfordult már nálam, de komolyan nem teszteltem még olyan hiperszuper-csúcstelefont, ami ilyen figyelemfelkeltő lett volna, mint ez a cucc. Szinte semmilyen szempontból nem veszi fel a versenyt a nagy gyártók legmenőbb modelljeivel, de az oroszoknak sikerült olyat előhúzni, amire eddig valahogy senki nem gondolt, vagy legalábbis megvalósításig nem jutott el.

Még ha alapvetően okostelefonként nem is fogja megrengetni világunkat a Yotaphone, olyan megoldásokat vonultat fel, ami mosolyt csal az ilyesmik iránt érdeklődő emberek arcára. És nem szánalomból mosolyogjuk meg, hanem mert – oroszoktól némileg meglepő módon – nem a nyers erejével akarja ránk erőltetni magát, hanem néhány kifejezetten kreatív és friss aprósággal lepi meg még a viszonylag sokat látott tesztelőt is.

Csomagolás, tartozékok

Itt van mindjárt a doboz, ezen a fronton mostanában nagyon kell vigyázni, bizony sajnos a YotaPhone gyártója is beleesett abba a hibába, hogy egy fehér hasábba csomagolta a telefonját, de ez szerencsére jóval különlegesebb, mint mondjuk egy iPhone-é, és ugye hamarabb is megjelent, mint az ominózus csomagolás, úgyhogy talán mindannyiunk kedvenc Handrása nem fog néhány napon belül ismét agyvérzést kapni.
No de vissza a témánkhoz, a doboz, négyzet alapú fehér hasáb, amit egyik oldalánál szépen kihajtogatva tárul elénk a telefon, a töltő-adatkábel-füles szentháromság, valamint a micro-SIM tálca kinyitását segítő emblémás tű.

Utóbbi kidolgozottsága is kellemes apróság, amit nem feltétlen vár az ember egy eddig ismeretlen orosz gyártótól, de amitől meglepetésemben majdnem dobtam egy hátast az a töltő volt, a szintén yota-emblémás fej bedugva még világít is, egészen addig, amíg a telefon tölt.

IMG_0047.JPG

Külső, hardver

Alap specifikációk alapján tulajdonképpen egy kutyaközönséges középkategóriás telefonnak is nézhetjük az orosz csodát, essünk is túl így az elején a száraz számokon.

Természetesen szem előtt kell tartani, hogy ez egy tavalyi modell, bár a 4,3 colos kijelző már akkor is átlagon aluli volt, ám ez önmagában azért nem akkora bűn. Ezzel a mérettel viszont a 720p-s HD kijelző annyira nem indokolt, eléggé egérmozi hatása van, de szőrös betűk nem lesznek az tuti. Minőségre egyébként nem rossz az IPS LCD megjelenítő, a fényerő nem túl acélos, de egyéb vonatkozásokban hozza az átlagot. Egyébként nem is igazán lett volna jó döntés sokkal nagyobb kijelzővel próbálkozni, kicsit husi a készülék, bár a hátlap kissé ívelt, tetején keskenyebb, mint az alsó részén, ahol szokatlan módon a kamera található.

Elöl még feltűnik, hogy nincsenek meg a dedikált gombok a három alapfunkciónak, mégis elég sok a tér a telefon alsó szegélye és a kijelző között. Feloldva a képernyőt aztán jöhetne a sokk, ugyanis a kijelző alsó pár pixelét sem a megszokott "gombok" foglalják el. Szerencsére az egyedi funkciók tárházának felfedezését nem bízza a rendszer az egyszeri felhasználó türelmére és intellektusára, eléggé szájbarágós tutorial magyarázza el az összes szokatlan megoldást. Tehát a klasszikus gombhármast gesztusos vezérléssel helyettesítették orosz barátaink, a képernyő alatti nagyobb üres felület ugyanis szintén érintős, jobbról balra simogatva visszaléphetünk, fordítva a kezdőképernyőre, kétszer koppintva az alkalmazások között tudunk váltani, hosszan nyomva tartva pedig a Google Now bukkan elő. Némi megszokást igényel ez a metódus, de teljesen jól használható, ha pedig valakinek nem jönne be, még mindig előhúzható a klasszikus megoldás, de persze ilyenkor ugrik jó pár hasznos pixel a kijelző felületéről.

IMG_0051.JPG

Az oldalsó rész eléggé kopár, csak a hangerőszabályzó gombok kaptak itt helyet, külön kameragomb sajnos nincs, a 32 GB-os tárhely nem bővíthető, így SD-kártyának sem kellett lyukat vágni. Bal oldalt alul töri meg kicsit az egyhangúságot egy Yota-embléma, valamint felül természetesen a jack-bemenet, és a ki-bekapcsológomb. Itt egy kicsit vakarni kezdtem a fejem amikor megkaptam a készüléket, és ugyanígy végigvettem a szélek látványosságait, SIM-kártyámat a kezemben szorongatva hirtelen hiányérzetem támadt. Nincs ugyanis külön tálca vagy akár csak egy árva lyuk sem szem előtt, ahova bele lehetne applikálni a micro méretű plasztikot, hanem a bekapcsológombbal egybe van építve a tálca. 

 Hátul természetesen a  szintén 4,3 colos másodlagos e-ink kijelző köti le a figyelmet - hogy ez mire jó, arról kicsit később - alatta a 13 MP-es kamera, a LED-villanó, valamint a hangszóró, ez még mindig nem a legjobb megoldás, nem sok marad a hangerőből a telefont a hátára fektetve, bár ennél a készüléknél akkor sem maradunk le semmiről ha "arccal előre" tesszük az asztalra, ellenben az elsődleges kijelző nem lesz érte hálás. 

IMG_0052.JPG

Belül egy ma már nem annyira lenyűgöző 2 magos, 1,7 Ghz-es processzorral operáló Qualcomm Snapdragon S4 MSM8960T chipset lapul, Adreno 320 GPU-val, viszont mellépattintottak egyből 2 GB RAM-ot. Egyértelműen spórolós lett ez a rész kicsit, alapfeladatok ellátásával nem küzd azért, de komolyabb játékoknak nem ezen érdemes nekiesni. 

Adatátvitel terén egész jó a felhozatal, akár LTE-hálózaton is száguldozhatunk, támogat a/b/g/n szabványú WiFi-hálózatokat is, van 4.0-ás Bluetooth-egység, GPS és GLONASS is, egyedül az NFC maradt ki.

Akkumulátora 1800 mAh-s, ami sajnos nem csak papíron kevés, többször merült le a használat alatt, de valójában ilyenkor sem tudtam rá igazán dühös lenni, hiszen ilyen cuki képpel adta tudtomra a hátsó kijelzőn, hogy nincs tovább: 

IMG_0049.JPG

Szoftver, kamera

Az operációs rendszer a már kissé korosnak mondható 4.2.2-es verzió (aki már nem emlékezne, ez még Jelly Bean névre hallgatott), ennek is gyakorlatilag a gyári változata, alapvetően nem sokat változtattak rajta, csak amennyit az egyéni funkciók miatt muszáj volt. 

Előre telepítettek néhány extra alkalmazást, amelyek nagy része természetesen a hátsó kijelzőt hivatott tartalommal feltölteni. Ezeket az extra appokat a menüben is külön szedték az "YP apps" kategóriába, különlegességük, hogy egy mozdulattal hátra küldhetőek, itt pedig az előlapról ismert gesztusokkal navigálhatunk bennük. Van OfficeSuite, Notepad, külön térkép-app, Bookmate névre hallgató könyvolvasó, az InternetHub gyakorlatilag egy szokványos feed, ahol mindenféle netes tartalmakat olvasgathatunk, és még orosz nyelvoktató app (!!!) is.

A hátsó kijelző háttereit részletekbe menően testreszabhatjuk, lehet sima képet beállítani, de mindenféle állapotikonoktól, óráktól kezdve tetszőleges feliratig bármit rápakolhatunk, azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy bőven van benne humorpotenciál. Itt jegyezném meg, hogy bár az operációs rendszer frissítésével nem nagyon bíbelődik a gyártó, azért a saját appokra látszik hogy van gondjuk, a teszt ideje alatt frissült például a Wallpaper app, jópár funkciót hozzáadva az eddigiekhez. 

IMG_0058.JPG

Hátulról irányítható fentieken kívül még a zenelejátszó is, albumborítókat is megjelenít, de szinte bármilyen értesítést készséggel megjelenít, legyen az Facebook, email, sms, vagy Google Now- kártya, és bejövő hívásokat is jelez. Ahogyan már említetten, amikor a telefon lemerül, a hátsó kijelző még működik, és a fenti kép csak az alapbeállítás, azt is megadhatjuk, hogy ilyenkor mit jelenítsen meg: lehet az a tulajdonos névjegye, adott telefonszámok, egy üzenet, az utolsó értesítések, vagy csak szimplán a háttér, a lehetőségek szinte már zavarba ejtőek.

Még egy poén az e-inkkel, hogy kamerázás közben opcionálisan megjelenít egy "Smile for the camera" üzenetet is, és utána az elkészült képet is akár. A szomorú csak az, hogy sok esztétikai élményt nem veszítünk azzal, ha a fekete-fehér 360x640-es kijelzőn tekintjük meg műveinket, ideális fényviszonyok között sem túl acélos a teljesítmény, túl sokat inkább nem is próbálkoztam vele.

Az oroszok már a spájzban vannak

A hátsó kijelzőt leszámítva tehát nem egy nagy durranás a YotaPhone, egy korrekt középkategóriás telefon, néhány érdekes részlettel, amit máshol biztosan nem látunk viszont. Oroszokhoz méltóan kicsit máshogy fogták meg az egész okostelefon-őrületet, az e-ink kijelző jó poén, vannak hasznos tulajdonságai, és látszik, hogy fektettek energiát a szolgáltatásokba is, tettek mellé szoftveres oldalon is megfelelő appokat, amikkel ki lehet használni, és az is látszik, hogy bár jön az utód, igyekeznek fejleszteni a "régit" is.

A YotaPhone C9660-est tesztpartnerünk, az eMAG bocsátotta rendelkezésünkre, webshopjukból kártyafüggetlenül, ingyenes kiszállítással 109900 Ft-os áron megvásárolható fehér és fekete színekben. 


Címkék: teszt orosz yotaphone emag

A bejegyzés trackback címe:

https://androlib.blog.hu/api/trackback/id/tr546910593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

][-][alo 2014.11.27. 17:06:31

ajjajj... fehér doboz itt is... ajjajj :)

Ződ2000 · http://egzostive.com 2014.11.27. 17:46:14

109ezer jómagyar forint? Azért ez nem középkategóriás ár már...

randomuser1 2014.11.27. 21:00:00

hehe, ebben az a jó, ha leejted, tuti a kijelzős felére esik :)

Xlendon 2014.11.28. 09:28:54

Orbán már ezt használja!

Yarner · http://androlib.blog.hu 2014.11.28. 09:51:37

@Xlendon: orosz is, két arca van... Igazad lehet, főleg miután ellopták az iPhone-ját a lagziban...

CBI 2014.11.28. 15:45:29

ezt tavaly ilyenkor 400 USD-ért árulták, de most a vezérek lebartelezték , és ezért adják ilyen olcsón mert nem hat rá egy sugárzás mérő app..

Google+