Úgy tűnik az én tesztjeim már csak ilyen vallomásos szövegek, ismét ezzel kell kezdenem. Az igazat megvallva nem nagyon értettem a rajongást, ami a HTC One sorozatának felső két tagját övezte, főként a formaterv terén. Az általam olvasott, hallott vélemények alapján pedig mindenki el volt ragadtatva ezektől a kütyüktől, én meg csak pislogtam, hogy miért olyan nagy szám ez, szappantartót mindenki tud rajzolni. Tesztelés után azonban meg kell követnem a tajvani formatervezőket, ugyanis a One-széria középső tagja igazán szemet gyönyörködtető tárgy.
Mindennek tetejébe még egy baromira jó okostelefon is.

A Külső

Nézzük meg tehát közelebbről ezt a sokak által dícsért külcsínt. A készülék egy ugyanolyan fehér demócsomagban érkezett, mint kistestvére, annyi a különbség, hogy ide nem is hiányzik a memóriakártya, mivel a One S nem bővíthető.

A telefon természetesen fémházas, ahogy azt a HTC-től megszokhattuk, ez azonban nem csak egy “mezei” unibody alumínium borítás. Kétféle változatban létezik, mindkettő speciális eljárással készül, az esüstös, sötétbe hajló külső anodizált alumínium, a feketét -amely nálunk járt - pedig ún. mikroív oxidációs módszerrel kezelik. Ennek lényege, hogy az alapvetően szürke fémet magas feszültségnek teszik ki, ennek hatására egy kerámiaszerű fekete bevonat keletkezik rajta, ami a gyártó állítása szerint háromszor ellenállóbb a rozsdamentes acélnál. Ez most vagy igaz vagy nem (inkább nem, a tesztalany borítása ugyanis már a kézhezvételkor is meg volt kopva a micro-USB bemenetnél, ugyanakkor azt nem tartom valószínűnek, hogy egyéb részein rendeltetésszerű használat során ilyen kopások keletkezzenek), az viszont biztos, hogy irtó jól néz ki, és a tapintása is nagyon kellemes. Kiemelendő még a készülék vékonysága, mindössze 7,8 mm a legvékonyabb pontján, ezzel ez a gyártó eddigi legkarcsúbb terméke.


Sajnos a külső második legnagyobb felüleléről nem lehetünk maradéktalanul jó véleménnyel. Ugyan a kijelző 540x960-as felbontása egyáltalán nem rossz erre a 4,3 colra, viszont a Pentile mátrix technológia nem volt a legjobb választás, bár a színek és a betekintési szög rendben vannak, a “kistesó” megjelenítője minőségérzetben kenterbe veri ezt.
Ezeken kívül már nem sok látnivaló van a felszínen, a kijelző alatt a szokásos három érintőgomb, felül htc-logó. Efölött már a fémházba ütött lyuksorok találhatók, ahol a telefonhangszóró üvölt ki (szó szerint), még itt a rács alatt helyezkedik el bal oldalt az állaporjelző led, ami nem kifejezetten jó megoldás, mert számomra kicsit nehezen volt észrevehető, ha pislákolt a fény a hangszóró mellett. Az S-ből már nem maradt ki a másodlagos kamera sem, ez a hangszórótól jobbra tartózkodik.

Hátul a szokásos logó, és a két műanyag rész, változatosság kedvéért most a felső a leszedhető, ez alatt van a 8MP-es kamera és társa, a led-villanó; valamint ide tolhatjuk be a SIM-kártyánkat is, amiből a ma fellelhető legkisebbre lesz szükségünk, ha telefonálni is akarunk a géppel. (Gy.k.: micro-SIM) Az alsó műanyag részben leselkedik a kihangosító hangszóró, kb a lehető legrosszabb helyen, mert ha “háttal” tesszük az asztalra, jócskán veszít a hangerőből.
A micro-USB bemenet itt is oldalt tátong, szó szerint, mivel nincs neki fedője, ez először feketepontot ért nálam, de később rájöttem, hogy ezen a külsőn csak csúfítana bármilyen fedél.

A borítás alatt

De mit sem ér a külcsín, ha a belbecs nyomába se ér, lássuk mit rejt a unibody ház.
Nos, a One S-nek nincs szégyenkeznivalója ezen a téren sem. A burok alatt egy Snapdragon S4-es processzor dorombol, MSM8260A a típusjel a rend kedvéért, ez egy kétmagos, magonként 1.5 Ghz órajelen működő egység, a teljesítmény tehát rendben van. A processzor munkáját egy Adreno 225-ös grafikus mag, és 1GHz RAM segíti. Kis érdekesség, hogy az amerikai piacra a csúcsmodell One X is ugyanezzel a specifikációval érkezett meg, és az ottani teszterek így is nagyon meg vanak elégedve a “nagy testvérrel”.
Ugyanakkor jómagam a használat során a galériában tapasztaltam néhány nem is olyan kicsi akadást a képek, illetve videók váltása között, de ez talán a nem végleges szoftvernek tudható be,  egyéb helyeken szélvészgyors a masina.

Mint említettem a tárhely nem bővíthető, viszont 16 GB-os adattárolót rejt a vékony fémváz, ebből nyilván lefoglal magának a rendszer is egy szeletet, így kb 2 gigabájt marad a felhasználónak, hogy telepakolja alkalmazásokkal, multimédiás célokra pedig picit kevesebb, mint 10 GB van kijelölve.

A szoftver természetesen itt is Android 4.0.3, ami Sense 4.0-val egészül ki, de amint már a V tesztjében előrevetítettem, itt valamivel kibővült opciókat kapunk. Ezeknél néhány helyen viszont értetlenül pislogtam, hogy a One V miért nem bírta volna el, de szerencsére többségében kozmetikai különbségekről van szó.

            

Kapásból a személyre szabási beállításokban több lehetőségünk van, kapunk plusz témákat, háttérképeket, valamint itt már a kezdőképernyőt sem csak annyiban variálhatjuk, hogy legyenek gyorsindító ikonok vagy sem, hanem különböző témák vannak ennél is, például az időjárást tudja rögtön megjeleníteni, esetleg a kontaktjainkat, htc-féle analóg órákat, tőzsdei indexeket, stb. Természetesen itt is lehet mindenfélét pakolászni a képernyőkre, viszont ebben az esetben a képernyők számát is variálhatjuk (7-ig), az oldalak közötti váltás is kapott egy csicsás kis animációt, mintha egy kockát forgatnánk, valamint a V-től eltérően kétujjas mozdulattal, vagy a főképernyőn a home gombbal a jól ismert módon megjelenik az összes kezdőképernyő egy oldalra pakolva.

            

A multitasking felülete is más, az S esetén nem oldalra, hanem felülre tudjuk kihúzni a leállítani kívánt appokat... erre mondjuk nem tudom mi szükség volt, de mindenesetre ez is megkülönbözteti a két 4.0-s Sense-t.
Vannak plusz appok is, a V-hez képest bekerült még egy jegyzettömb, PDF-olvasó, “Tükör”, amivel az előlapi kamerában nézegethetjük magunkat, de gondoltak az üzeletemberekre is, a Részvények alkalmazás sem maradt ki.

Nagyon hosszan nem untatnám a kedves Olvasókat végtelen áradozással, igazából már a One V-vel sem volt sok gond, az S pedig még rátesz egy lapáttal, szinte mindenhol hasít a vas.

Multimédia, adatkommunikáció

Multimédiás téren is meg voltam elégedve már a kistesóval is, természetesen a közepes One sem okoz csalódást.
A zenelejátszó vonatkozásában az egyetlen lényeges változás, hogy itt nagyobb a borító képe (ezt például miért nem bírja a One V?), illetve van egy még nagyobb zenelejátszó-widget.

             
A kamera ebben már 8 MP felbontású, és ahogy az alacsonyabb árfekvésű modellben, itt sem lehet rá sok rossz szavunk, mobiltelefonhoz képest egész jó teljesítményt nyújt, bár nyilván vannak nála jobbak. Beállítási lehetőségeknek most sem vagyunk híján, a különféle szűrők, panoráma, HDR, és egyéb módok itt is megvannak. Tesztképeink itt tekinthetőek meg, illetve ezúttal is letölthetőek teljes felbontásban.

Videófelvételi fronton szintén feljebb léptünk egy szinttel, immár 1080p-s mozgóképfelvételre van lehetőség, ennek szemléltetésére ismét egy exkluzív helyszínen, illetve sporttörténelmi pillanatban készült  videót választottam, íme: 

 

Adatkommunikációs szempontból is remekel a gép, mobilinternetünket a HSPA+ modulnak köszönhetően 21Mb letöltési és 5,76Mb feltöltési sebességgel használhatjuk ki, természetesen van b/g/n szabványú Wifi, és DLNA támogatás is. Nem hiányzik a 4.0-ás Bluetooth, és a GPS sem, ami szintén nagyszerűen muzsikál.

Az üzemidőt tekintve az 1650mAH-s akksi nem okoz semmilyen meglepetést, nem kiemelkedő, de nem is marad el a versenytársakétól, amolyan “okostelefonos”. Azt hiszem sokak nevében mondhatom, hogy régóta várjuk az áttörést akkumulátor-fronton, de ezt nem a HTC idei termékpalettája fogja elhozni nekünk.

Verdikt

A fentiekből remélhetőleg mindenkinek kiderült, hogy kevés hibája ellenére a HTC a One S-el is egy nagyszerű okostelefont tett le az asztalra. Ahogyan a One V esetében, itt is kimagasló anyaghasználatot, igényes külsőt, jól összerakott rendszert kapunk, előbbinél mind szoftveresen, mind hardveresen többet nyújt a masina. Igaz nem is ugyanaz a kategória, a kétmagos processzor és egyéb nyalánkságok bőven a mai felső kategória alsóbb szegmensébe pozicionálják a készüléket, ugyanakkor az ára a teszt megjelenésének idején még így is horribilis. Egyelőre nagyon kevés helyen kapható One S, de ahol igen, ott is 150 ezer környékén, ami tulajdonképpen a jóval komolyabb hardverrel felszerelt One X territóriuma.
Ezen az áron nyilvánvalóan nem ésszerű vétel, viszont a gyártótól azt az információt kaptuk, hogy júniusban végre megjelenik szolgáltatói kínálatban is, méghozzá várhatóan mind a három szolgáltatónál, ezzel pedig a kártyafüggetlen ára is jelentősen csökkenhet. Amikor ez bekövetkezik, és néhány tízezerrel olcsóbban is hozzá lehet jutni - esetleg egy vonzó előfizetéses konstrukcióban - mindenképpen kívánatos lehet sokak számára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.