Teszt: HTC One X+: szükséges plusz?
Hozzánk is elért a HTC One X frissített változata, melyet ugyan még tavaly dobtak piacra, de mivel az M7-re még várnunk kell, egyelőre ez a modell a tajvaniak palettájának abszolút csúcsa. Az elődhöz képest viszonylag kevés ponton nyújt újat a One X+, lapozás után kiderül, mit is takar pontosan a kis „plusz”.
Csomagolás, tartozékok
A csomagolás a szokásos újrahasznosított papír szappantartó, a fedelet lekapva rögtön in medias res kezdéssel szembesülünk, a tetején terül el maga a készülék, az alatta rejtőző térben pedig hálózati töltőfejre, USB-kábelre, a microSIM tálcáját nyitó kis HTC-logós tűre, valamint némi papírhulladékra bukkanunk. Illetve szerencsés esetben a csomag tartalma a headset is persze, de ennek a minőségéről sajnos nem nyilatkozhatom, ahhoz mindenesetre elég jó volt, hogy az előző tesztelő „elhagyja”, hát használja egészséggel.
Külső
A telefon avatatlan szem számára első ránézésre könnyen összetéveszthető az elődjével, nem véletlenül; a két készülék fizikai kiterjedését tekintve miliméterre egyezik, a kijelző mérete szintén 4.7 col – és ugyanúgy super LCD2, 16 millió színnel -, és minden kezelőszerv ugyanott helyezkedik el. Nincs is ezzel baj, a One X külseje kifejezetten mutatós, és egy leheletnyit azért sikerült vadítani a küllemen, a One X+ feketében pompázik, ami alapból komoly megjelenést kölcsönöz neki, a néhány vörös betét pedig ízlésesen dögössé teszi a „ruháját”. Mindemellett talán ez a polikarbonát ház valamivel kevésbé csúszós, mint az X esetében.
Hardver
A belsőt tekintve sem lehet egetverő innovációkra számítani, mint említettem kijelző fronton semmi nem változott, ugyanaz a HD felbontású panel teszi meglehetősen jól a dolgát, mint a One X-nél. Szép élénk színek, megfelelő betekintési szögek és kontrasztarány jellemzik, napfényben is jól olvasható; ebben a kategóriában ezt így kell.
A One X+ „izomagya” nem meglepő módon egy Tegra 3-as SoC, itt érhető tetten az egyik előrelépés, az elődhöz képest (1.5 Ghz) ugyanis magasabb órajelen, konkrétan 1,7 GHz-en is pöröghetnek igény esetén. Ennek mondjuk elsősorban a benchmark-buzik megszállottak fognak örülni, de a normál ember életszínvonalát nemigen növeli, érzésre semmivel nem jelent többet az a 200mHz, a One X-nél sem panaszkodhattunk a gyorsaságra.
A RAM mérete továbbra is 1 GB, a belső tárhely viszont nőtt, elérhető 64 GB-s változatban is, ami logikus lépés volt, lévén egyik X variáns sem bővíthető memóriakártyával.
Szoftverek
Szoftveres téren is történt előrelépés, az X+ már gyárilag Jelly Beannel érkezik, ez viszont még csak a 4.1.1-es verziószámot viseli. Némiképp csökkenti az értékét, hogy ugyanez a verzió elérhető a „sima” X-re is, de mindenképp értékelendő volt novemberben, hogy már ezzel dobták piacra. Ennek ellenére sokat nem fogunk észrevenni a változásokból, - igaz egyébként sincs túl sok vizuális különbség a 4.0-hoz képest – mert természetesen itt is ráhúzták a korosodó Sense-et. Ez utóbbi is újabb verziószámot kapott, stílszerűen a négyes mellé is odabiggyesztettek egy pluszt, de ha agyoncsapnak sem tudom megmondani, hogy miben változott a felület az előzőhöz képest.
Előre telepítve itt is megkapjuk mindazt, amit a One X-nél, van Polaris Office, SoundHound, TuneIn Radio, 7digital zenei áruház, jegyzettömb, és persze az elmaradhatatlan Teeter.
A brutális hardvernek köszönhetően minden simán és gyorsan megy, akadással nemigen találkozunk mindennapi teendőink során, ez persze manapság már nem csak a csúcstelefonoktól várható el. De ha már ilyen erőművel állunk szemben, értelemszerűen néhány komolyabb erőpróbát jelentő alkalmazást is ráeresztettünk. Szerencsére van nekünk a Tegra Zone, ahol kifejezetten erre a hardverre optimalizált szoftvereket találunk, innen a Beach Buggy Blitz, illetve a Shadowgun ingyenes játékokkal „teszteltem” a legtöbbet, de a Tegra Zone-on kívülről a szintén egész szép grafikájú Race of Champions-t vagy a Top Gear Stunt School Revolution-t is nekieresztettem.
Talán senkit nem lep meg, hogy ezek mindegyike szintén lényegesebb problémák nélkül szaladgált a vason, bár a TCSSR egy bámulatosan optimalizálatlan program lévén még itt is hajlamos szaggatni. Kicsit érthetetlenebb, hogy még a kifejezetten Tegra eszközökre ajánlott játékokban is előfordul egy-egy másodpercnyi akadás, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.
Sajnos a teljesítménynek ára van, több Tegrás eszközhöz hasonlóan ez is irdatlan melegedésre hajlamos, ebből a szempontból hálásak lehetünk a HTC-nek, hogy nem fémből faragták ki a készülék házát. Persze ezt is előnyünkre fordíthatjuk, egy hideg téli napon például kifejezetten jól jöhet, ha nem rendelkezünk kesztyűvel; csak neki kell állnunk Shadowgun-ozni, és máris nem fázik a kezünk…amíg le nem merül.
Ami záros határidőn belül bekövetkezik, ha nagyon elszántan nyúzzuk a vasat. Kb. 40 perc Beach Buggy után nem csak a telefon hőleadása nőtt meg jelentősen, de ezzel párhuzamosan az akkumulátor töltöttsége 80%-ról 20% alá csúszott. Tehát körülbelül kicsivel több, mint egy órát nyüstölhetjük a masinát mielőtt etetni kellene. Nyilván átlagos használat mellett azért jóval kevésbé drasztikus az energiafelhasználás, könnyű netezgetéssel, videónézegetéssel, néhány telefonbeszélgetés és sms beiktatásával lazán kibír egy-másfél napot a szintén új energiatakarékos mód használatával, de hardcore gamereknek mindenképp érdemes „pórázon” tartani.
Multimédia
A hátlapon egy kicsit sem szerény vörös keretben egy 8MP-es kamera optikája figyel, ami full HD videók felvételére is képes, társa egy LED-villanó, az előlapon pedig egy 1,6 MP-es, 720p-s HD videó-felvételre alkalmas egység kapott helyet a videóbeszélgetésekhez. A fő kamera teljesítménye nem mondható kiemelkedőnek, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos emberi fényviszonyok között nem nagyon volt alkalmam tesztelni. A kameraszoftver ismerős a korábbi modellekből, itt is tudunk videózás közben állóképet rögzíteni, különböző filtereket alkalmazni, és HDR mód is van.
A videóanyagok lejátszásával sincs probléma, full HD mozgóképeket is gond nélkül nézhetünk, és az MHL csatlakozó segítségével akár nagyobb kijelzőre is kiküldhetjük.
A zenelejátszó szintén lerágott csont, nagyjából mindent tud, ami manapság elvárható, kapunk FM-rádiót is mellé, a Beats-audiót viszont egész nyugodtan dobhatnák már a tajvaniak. Azon felül, hogy valószínűleg jelentős összegek mozognak a háttérben a márka használata miatt, valós, a többi megoldást felülmúló előnye ugyanis nincs a kis piros b-nek. Fényévekkel többet érne egy programozható hangszínszabályzó ennél a kétállású módszernél, a beats egy közepesen jól beállított equalizernek felel meg, a nem beats pedig más gyártók kikapcsolt equalizerénél is gyengébben szól.
Adatátvitel
Ezen a téren sem kell csalódnunk a csúcs-HTC-ben, a megfelelő sebességű mobilinternetet 21/5.76 Mb/s sebességű HSPA modul biztosítja, a wifi-egység támogatja az a/b/g/n szabványokat, illetve a Wi-Fi Direct-et és a DLNA-t, és persze hotspotként is funkcionálhat. Mindezek mellé kapunk 4.0-ás bluetooth-t, és a lassan az alsó szegmensbe is beszivárgó NFC sem hiányozhat.
Összegzés
Természetesen a tavalyi év egyik csúcsragadozójáról nehéz lenne negatívan beszélni, egy csaknem minden – vélt vagy valós – igényt kielégítő okostelefonról van szó, brutálisan erős hardverrel és szinte kikezdhetetlen szoftverrel. Való igaz, hogy a GUI most már tényleg nagygenerálért kiált, és a jelenlegi csúcstechnológia határai, és azok feszegetésének néha zavaró jelei is láthatók: a SoC komoly hőleadása , illetve a terhelés alatt zuhanó üzemidő viszont nem feltétlen kizárólag a HTC hibái.
A telefon létjogosultságát viszont kissé nehéz magyarázni, ott volt az előd, ami ugyan hangyányit alacsonyabb órajellel, kisebb tárhellyel és akkuval rendelkezett, de maximálisan megállta a helyét a nagyok között. Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy ez a készülék a Galaxy SIII megjelenése után puszta erőfitogtatásként született, nem törődve azzal, hogy jó eséllyel kannibalizálhatják egymást a One X-szel.
Tesztalanyunk elődje már a kezdetekben is jóval olcsóbb volt, ma 110-120 ezer forint környékén kapható meg, míg a One X+ 160 ezer alatt nem nagyon kaparintható meg megbízható forrásból. A borsos ár persze részben annak köszönhető, hogy egyedül a Telenor vette fel a kínálatába, ott kártyás csomagban szintén cirka 166 ezret kell leszurkolni érte.
A tesztkészüléket a HTC magyarországi képviselete biztosította.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pampus007 2013.02.12. 13:45:52
www.telenor.hu/mobiltelefon/htc/one_x_plus
Plumper 2013.02.12. 19:18:11
kínai oldalakról 50 ezerért (incl. szállítás) fullos, ennél is jobb, független telefont veszel.
akkor ez megint mi a sz@r?! magyar árakkal?
pajav8 2013.02.12. 21:06:39
useless · http://www.useless.hu 2013.02.13. 12:56:36
pampus007 2013.02.13. 13:16:59
NOKIA 8310-6510!!!
(De én sem adok 115000-nél többet egy telefonért!!!)
Plumper_ 2013.02.13. 13:46:34
Hrobert · http://androlib.blog.hu 2013.02.13. 14:07:22
Plumper_ 2013.02.13. 14:10:48
eddig csak jó tapasztalatom van a kínai cégekkel.
csak itthon ne kelljen szervizbe vinni akármit.
Hrobert · http://androlib.blog.hu 2013.02.13. 14:14:46
Plumper_ 2013.02.13. 14:24:04
a HTC vagy a ZTE, már nem is tudom melyik a kettő közül, amelyik gyengélkedik. olyan gyártótól pedig már inkább nem veszek.:-[
szerintem 50ezer a plafon, de én legfeljebb meglévő előfizetésbe veszem, párezerért.
olyan ez, mint a koreai autógyártás 10 éve. kezdenek jók lenni. aztán már ugyanolyan jók lesznek, mint a többi - ugyanolyan magas áron. nem lesz többé olcsó kínai mobil.
