Teszt: HTC One - tajvan visszacsap
A HTC tanmeseszerű pályát írt le az okos kütyük érájában, kezdetben Windowsos PDA-kkal szereztek egyre több hívet, majd az Android piacra lépésével a korai időkben úgy tűnt, ők lesznek a Google operációs rendszerének zászlóvivői. Ők készíthették el az első androidos mobilt, a G1-et, és az első Nexus készülék is a tajvaniak gyártósorairól került le. A hárombetűs név sokak számára egyet jelentett a minőségi anyaghasználattal, prémium termékekkel, és persze a Sense felület is sok rajongót szerzett a cégnek. De míg techgeek körökben kevés olyannal találkozunk, aki ne ismerné a márkát, mai napig találkozok olyan emberekkel, akik értetlenül pislognak, amikor alapértelmezés szintjén említem a HTC-t. Ez itt a legfőbb gond, a tajvaniak kicsit talán túlságosan is a „jó bornak nem kell cégér” taktikáját követték, és közben elrohant mellettük a fél világ, legalábbis pénzügyileg. Ennek köszönhető, hogy a cég manapság minden telefonját kénytelen úgy megtervezni, mintha – nem is olyan nagy túlzással az életük múlna rajta.
Ennek persze megvannak az előnyei is, hiszen a HTC nem telefont gyártani felejtett el az utóbbi időben, csak épp nem arra szánták a pénzt, amire kicsit jobban kellett volna. (A Beats audio licensz árából, meg az anno tartozékként csomagolt méregdrága fülesek árából például tisztességes marketingkampányt is pénzelhettek volna…)
Ebben a nehéz helyzetben érkezett meg az idei nagy dobás, a One, ami a tavalyi One- széria után kicsit képzavar, hiszen öt „Egyetlen” után nem annyira hiteles a „just One”, de hát új névre végképp nem akartak költeni; higgyük hát el, hogy idén ez lesz az egyetlen One.
Tartozékok, külső
A telefon hozzánk még nem a végleges csomagolásban érkezett, valamint a füles is kimaradt a csomagból, de ez a polcokról levehető csomagban már mellékelve lesz. Nekünk mindenesetre csupán egy töltőfej, és USB-kábel járt, meg persze a microSIM tálcáját nyitó kis tű.
A telefon külseje már a korai bemutatón is megfogott, ugyan a képektől még nem voltam elragadtatva, de a HTC formatervei engem általában a képek alapján amúgy sem nyűgöznek le, viszont élőben, kézbe fogva… Nem is akarok sokat ömlengeni róla, gyönyörű unibody alumíniumház, néhány stratégiai ponton (pl NFC-antenna) műanyag betéttel, az illesztések viszont ott is szinte hibátlanok, zavartalan a prémium érzet. Az előlapon elsőre kicsit furcsának hat a sztereó hangszóró rácsa alul és felül, de a hangzás fényében könnyen megszokja az ember. A kijelzőt természetesen Gorilla Glass 2 óvja a karcoktól.
Ami eltér az androidos szokásjogtól, hogy a One esetében csak két érintőgombot kapunk a kijelző alatt, vissza, illetve Home gombot, a kettő között pedig egy HTC felirat díszeleg. Jópofa megoldás lett volna, ha ez is érintőgomb lenne, így viszont az alkalmazások közötti váltáshoz a jobb oldali Home gombra kell kétszer bökni.
A Super LCD 3 technológiájú megjelenítő mérete egyébként az uralkodó trendekkel szembemenve nem éri el az 5 colos képátlót, „csak” 4,7 inch, ennek köszönhetően viszont még többeknek lehet kényelmes a használata, mint például az Xperia Z esetében, a forma is ergonomikusabb, jobban kézre áll. A kijelzőre visszatérve, ugyan nem kapunk 5 colos területet, viszont a full HD felbontás megvan, ezzel – egyelőre – a HTC az idei év pixelsűrűség-bajnoka 469 ppi-s értékkel (iPhone 5 – 326, OWNED). Ez az érték persze önmagában már nem jelent semmit, őszintén szólva ez a 4,7 colos full HD-s kijelző semmiben nem nyújt érzékelhető előnyt például egy 720 p-s Nexus 4-hez viszonyítva, viszont nagyobb számítási teljesítményt kíván, ezzel párhuzamosan pedig természetesen nagyobb teljesítményű, de legalábbis hatékonyabb akkumulátorért kiált.
Hardver
Az említett számítási teljesítményért a Qualcomm idei felhozatalából egy Snapdragon 600 névre hallgató chipset felel, amely 4 darab 1,7 Ghz-es Krait 300 magot foglal magában, valamint egy Adreno 320-as GPU-t. A RAM mérete 2 GB, a belső tárhely pedig 32 vagy 64 GB-os lehet kiviteltől függően, bővítésre nincs lehetőség, de ez ennél a méretnél talán már bocsánatos.
Nincs szégyenre ok adatátviteli fronton sem, a készülék LTE hálózaton is képes adatok küldésére és fogadására, 802.11 a/ac/b/g/n szabvánnyal kompatibilis Wifi-egység is helyet kapott benne, DLNA, Wifi-direct támogatással. A Bluetooth- modul 4.0-ás, és persze nem maradhat ki 2013-ban az NFC sem, micro-USB csatolója támogatja az MHL-t is, a sor végére pedig befér még az A-GPS és GLONASS-támogatású GPS is.
A sajtótájékoztatóról szóló poszban említettem az infraport meglétét is, ezt a bekapcsológombba rejtették.
Megvan tehát itt is minden, ami egy csúcskészüléktől elvárható, de manapság egyre inkább a belső értékekre helyeződik át a hangsúly, nincs ez másként a HTC One esetében sem.
Operációs rendszer, Sense 5
A telefonon gyári állapotban az Android 4.1.2-es verziója fut, 4.2-es frissítés kilátásban van, pontos idejéről nincs információnk.
Ennél érdekesebb viszont, hogy végre valahára megérkezett az 5-ös számú Sense, ami az egy helyben toporgás helyett valóban gyökeres változásokon esett át, és igazából ez az, amitől nagyon sokat vár a tajvani gyártó, hiszen a telefonjaik külsejével, igényességével eddig sem volt baj, saját kezelőfelületüket viszont hagyták „megöregedni”.
Jelentem a megújulás sikeres volt, mármint abból a szempontból, hogy a legújabb Sense-re még a saját anyja se ismerne rá. Lock screentől app drawerig gyakorlatilag mindent átrajzoltak, de nem csak a vizualitás terén történtek változások, hanem funkció terén is.
„Kívülről befelé” haladva kezdjük a zárképernyővel. A karikázgatásnak búcsút inthetünk, ez a rész is minimalistább, letisztultabb lett, de ugyanúgy egy ujjmozdulattal feloldhatjuk a kijelzőt, valamint kipakolhatunk ikonokat is gyorsindítás céljából. A korábbiakhoz hasonlóan különböző típusú és funkcionalitású lockscreenek közül választhatunk, zenelejátszó, időjárás, hírfolyam jelenhet meg például widgetként a képernyőn feloldás nélkül.
Az első pofon viszont rögtön a képernyő feloldása után az arcunkba repül, semmi jele ugyanis a megszokott HTC órának, 5 kezdőképernyőnek, előre kipakolt widgeteknek. Na jó, óra van – természetesen átrajzolva ez is – és időjárás is, de alatta egy aktív hírfolyam fogad, ami kinézetre kicsit a Windows Phone Metro, bocsánat Modern felületére, vagy androidos berkekből a Flipboardra hajaz. Ez a megoldás BlinkFeed névre hallgat, és pontosan azt csinálja, amire hasonlít, különböző közösségi hálózatainkból (Facebook, Twitter, Flickr, stb.), valamint a HTC-vel szerződött tengernyi tartalomszolgáltató anyagaiból összeállít nekünk az érdeklődési körünknek megfelelő, színes, szagos mixet, és azt készséggel az arcunkba tolja. Sajnos vagy nem sajnos magyar szolgáltatók még nincsenek, a Bors életbevágó fontosságú gyorshíreit, vagy az MTI parttalan tudósításait még nem falhatjuk rögtön a BlinkFeedről, de elvileg lesznek hazai tartalmak is, nekem mondjuk addig jó, míg nem a kormány újabb sikertörténeteit pillantom meg rögtön ébredés után, de azért kíváncsian várjuk.
Ha felocsúdtunk első megdöbbenésünkből, egy jól irányzott ujjmozdulattal balról előhúzhatjuk a droid-elménkbe hosszú évek alatt beleégetett Kezdőképernyőt, ami ugyanúgy működik, mint ahogyan megszokhattuk, hozzáadhatunk, elvehetünk, widgetezhetünk, ikonozhatunk, miegymás.
Kis lábjegyzetként azért ezen a szinten is párhuzamot húzhatunk a Windows-zal, aminek az asztali 8-as változatában már kihajították a Start menüt, és csempék verik ki a szemünket indítás után, de az asztalt azért még nem merték kukázni. Ugyanezt lépte meg gyakorlatilag a HTC, még a kinézet is hasonló, de nem merték a népet home screen nélkül hagyni, és ahogy a redmondiak, ők is minimális erőfeszítéssel visszatérhetnek a régi kerékvágásba, ha a felhasználók teljesen elzárkóznának az új felülettől.
Őszintén szólva vegyes érzelmeim voltak ezzel a megoldással kapcsolatban. A Flipboardot használom néha, az alapötlet abszolút bejön, hogy valamilyen látványosabb formában, rendszerezve böngészhessek az engem érdeklő témák között. Azt az alkalmazást viszont ennek ellenére viszonylag ritkán nyitom meg, inkább nyitok egy Facebookot, meg egy böngészőt külön, egész egyszerűen a megszokás miatt. Ebből a szempontból jó az a felfogás, hogy ne kelljen még egy appnak berögzülnie a napi rutinba, ne kelljen külön megnyitni. Egyeseknek viszont belátható módon kicsit sok lehet ez az információfolyam elsőre, nem mindenki szeret alfából kijövet rögtön az információs szupersztrádán szétkenődni.
Az app drawer -t szintén átrajzolták, a felső részen a Blinkfeed óra+időjárás kombója köszön vissza, az alkalmazások között vertikálisan görgethetünk, létrehozhatunk mappákat is, de az alapértelmezett elrendezés kicsit szellősebb lett, 3 oszlopban jelennek meg az ikonok, de tetszés szerint visszaválthatunk 4 oszlopos megjelenítésre is.
Ha a felső végálláson kicsit túlhúzzuk a listát, előcsalogatható még egy sáv, ezen a rendezés módját állíthatjuk be, illetve van egy keresőgomb, és a Play Store ikonja is megtalálható itt.
Extra alkalmazások
A HTC jó szokásához híven és a kategóriában elvárhatóan megpakolta minden földi jóval szoftveresen is a One-t.
Megkapjuk a szokásos felhozatalt: jegyzettömb, Polaris Office, PDF Viewer, Dropbox (amihez ezúttal is jár a 25 GB ingyen tárhely), hangfelvevő, zseblámpa, tőzsdei alkalmazás, és autós felület, valamint a Logmein support alkalmazáskliense is előre van telepítve. Ezek mellé kapunk ezúttal egy Kid Mode-ra keresztelt appot, ami pontosan azt takarja, amit a neve sugall, egy tapintással gyerekbaráttá varázsolhatjuk a telefont, már ha vagyunk olyan elvetemült szülők, hogy a gyerekünket egy 200 ezres fémtömbbel engedjük játszani. Másik újdonságként a TV app jelent meg, ez ugye egyrészt az infra segítségével lehetővé teszi, hogy távvezéreljük a tévét, házimozit, set top boxot, másrészt egy külön műsorfüzet szolgáltatás is elérhető belőle, ez elvileg itthon szintén nem elérhető egyelőre.
Multimédia, kamera
Az új Sense mellett a multimédiás oldalra van kihegyezve a telefon, ezen a fronton is egyaránt vonultat fel érdekes hardveres és szoftveres megoldásokat a készülék.
Kezdjuk talán a zenei résszel, a HTC az általam sokat szapult Beats együttműködéssel régebb óta próbálja magát a zenefüggők fülébe égetni, szerencsére ezúttal itt a piros feliraton kívül egyéb is történt. Itt a szoftveres oldalon nem találkozunk egetrengető újdonságokkal, maradt a szokásos - egyébként teljesen jó - zenelejátszó, mindent tud, ami szükséges, kivéve persze az equalizert, ezen a ponton továbbra sem hajlandóak a tajvaniak engedni a Beat on/Beats off metódusból. Nem szól persze rosszul így sem, de azért vannak sokkal jobb megoldások a piacon, dehát ha neadjisten betennének mellé legalább egy egyéni beállítási lehetőséget lehet, hogy még a legnagyobb konzumidiótáknál is leesne a tantusz.
A szokásos szájhabzásomon túllépve egyébként tényleg nem annyira rossz a helyzet, mint amennyire szeretem osztani a Beats-et, mondjuk úgy korrekt a hangminőség fülessel is, a sztereó hangszórók pedig elismerést érdemelnek, nem sok androidos készüléknél lehet ilyen teljesítménnyel találkozni. A hangerő csak egy dolog, ennél már hallottunk hangosabbat, viszont a One hangszórói végre úgy megfelelő erejűek, hogy nem torzítanak, és még némi dinamika is szorult beléjük, emlékeim szerint azért az Acer A700 Dolbys hangszórói azért odaverik, de valóban meglepően vállalható. Ja igen, erre is van külön elnevezés: Boomsound-nak hívják a HTC One hangzását, komment ide talán felesleges.
FM-rádió is található a készülékben, ha valaki sok szöveggel szeret zenét hallgatni, ehhez persze mindenképp kell fülest csatlakoztatni antenna gyanánt.
A videólejátszó szintén nem tartogat sok meglepetést, mondhatni full-featured, nyilván nem kottyannak meg neki a full HD videók, elboldogul 3gp, 3g2, mp4 és avi formátumokkal, sőt, srt kiterjesztésű feliratokkal is.
A kamerába megintcsak sikerült egy kis turpisságot csempészni a a HTC-nek. Egyszeri szemlélőnek a telefon adatlapját böngészve csak az veri ki a szemét, hogy a One fő kamerájának a felbontása 4, azaz négy megapixel. Nem 6, nem 8, nem 12, hanem 4 megapixel. No nem kell megijedni, ez mégsem jelent egyértelmű visszalépést a konkurensekkel szemben, a felbontás csökkentésén túl más is történt itt. Nem tömném most a kedves Olvasó fejét ebben az egyébként is terjedelmes írásban a technológia részletekbe menő leírásával, megpróbálom a lényeget egyszerűen megfogni. A One képérzékelője körülbelül akkora, mint a legtöbb mai okostelefonban teljesítő szenzor, a felbontás viszont sokkal kisebb, emiatt aztán egy pixelnek nagyobb terület jut a szenzor felületén, tehát kvázi nagyobb pixelekkel dolgozik. Ez azért jó, mert több fény jut egy pixelre, elviekben részletesebb, sötétben is fényerősebb képet kaphatunk. Elviekben, mert azért a fényképezőgépgyártás ennél bonyolultabb, cask ezzel a trükkel nem feltétlenül lesz jobb a kamera, mint másoké, közrejátszik a lencse minősége például, és természetesen a képfeldolgozó egység. Na a One-ban elméletileg ezek is mind újak, jobban szebbek, és tény, hogy valamivel fényerősebb az optikája, mint a legtöbb telefoné (f2-es), ráadásul még 2 tengelyű optikai stabilizátor is került bele.
De a puding próbája persze az evés, a fényképezőgépé meg a fényképezés, gyakorlatban még annyira sem egyértelmű a helyzet, mint papíron. Sötétebb fényviszonyok között tényleg valamivel értelmezhetőbbek a képek fényerő tekintetében, viszont a zajszint kifejezetten magas. Tisztességes fényviszonyok között nincs nagy gond a zajjal, de lehetne részletgazdagabb a kép. A mellékelt tesztképre kattintva néhány vállalhatóbb társa is megtekinthető, saját szemmel is eldönthető, kit mennyire győzött meg, abban szerintem megegyezhetünk, hogy nem ez fogja kiváltani a csúcskompaktokat. (Azóta ugyebár érkezett frissítés a szoftverhez a kamera teljesítményét javítandó)
Szoftveres téren is hozott újdonságokat a One a vizuális típusoknak, itt a Zoe a megjegyzendő név. A kameraszoftverben a sok alapbeállítás megadása mellett (expozíció, jelenetek, kontraszt, felbontás stb.) válthatunk Zoe módba, ami gyakorlatilag egy nagyon rövid videót rögzít, konkrétan 4 másodpercet. Ezt például fel lehet használni úgy ahogy van a galériából elérhető opció segítségével "videókiemelés" létrehozásához, azaz egy eseményről készült zenés-táncos összefoglaló készítéséhez, vagy például a sajtótájékoztatón azzal demonstrálták a hasznosítását, hogy egy csoportképen megoldhatjuk 3-4 képből, hogy mindenki mosolyogjon rajta. A létrehozott kis "mozijainkat" könnyen megoszthatjuk a Zoe share segítségével is, ami valójában egy kutyaközönséges felhő alapú tárhely, feltöltöd, kapsz egy linket, elküldöd valakinek, letölti, a cucc pedig 180 nap után automatice törlődik.
Videózni Full HD felbontásban tudunk legfeljebb, 30 fps-el, van lehetőség lassított, és gyorsított felvételek készítésére, sőt, ezeket menet közben kombinálhatjuk is, és HDR mód is van mozgóképfelvétel közben is.
Üzemidő, összegzés
Az akkumulátor 2300 mAh-s, teljesítménye teljesen átlagos, itt is találkozunk már energiatakarékos móddal, de ezen a téren sajnos semmi említésre méltó innováció nem történt a tajvaniaknál.
A HTC láthatóan apait-anyait beleadott a One-ba, amire minden okuk is megvan az utóbbi idők mélyrepülése miatt. Szokás szerint minőségi anyagokból építkeztek, a dizájn ütősre sikeredett ismét, és tényleg megpróbáltak új színt vinni a kissé kiöregedett Sense felületbe, ennek sikerét viszont csak a felhasználók dönthetik el. Sajnos a premier nem sikerült túl olajozottra, a kamera gyártási nehézségei miatt számos piacra csak jelentős késéssel érkezett meg a készülék, köztünk hozzánk is. Mindent összevetve viszont egy erős ellenfelet állítottak a Galaxy S4-nek, kicsit más végén fogták meg a dolgokat, nem annyira zsúfolták túl a vezérfigurájukat mindenféle, talán nem annyira hasznos szoftveres extrával, de ahol lehet fejlesztettek, mind szoftveresen, mind hardveresen. Árban a két eddig bemutatott nagyágyúval egy szinten helyezkedik el a vas, néhány hónapon belül kiderül, mire elég ez a roham a gyártó életben maradásért folytatott küzdelmében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Globetrotter2014 2013.05.14. 22:29:20
A HTC "hírnevét" a régi wondows mobile-os "SZTK keretes" gépekkel rontotta el. Több ismerős is inkább vett privát Iphone-t csak hogy ne kelljen a HTC-vel bénáznia. Persze ez egy másik kor volt.
A másik bajom a HTCvel az egyéniség teljes mellőzése a dizájnban. A ONE-X egy abszolút csúcskészülék volt, de gyakorlatilag egy Lumia utánérzés a dizéjnja. Persze amikor a Nokia ott töketlenkedett a 800assal pont ez volt a bajom: kellett volna egy Lumia 800as androiiddal.
A nostani One viszont mintha egy Blackberry 10 utánérzés lenne formailag. Persze nem modnom hogy rosszabb mint a Samsung béna kavicsformája, de legalább a korábbi S2 egy nem összetéveszthető darab volt.
mateutja 2013.05.15. 14:22:29
Hrobert · http://androlib.blog.hu 2013.05.15. 14:26:11
bioLarzen 2013.05.15. 19:40:46
Hát, amiért például rögtön az első napon kell az új iPhone vagy Galaxy: hogy elmondhasd, hogy neked van ;)
bio
Tomi from Space · http://bodybuilding.blog.hu 2013.05.16. 12:07:53
