Sleep As Android
Ismerős a jelenség, hogy telefonos aszeszoárunk hétről-hétre csak gyarapodik? Természetesen hitegetjük magunkat azzal, hogy bizony szükségünk van mindre, mert napközben használjuk a jegyzettömbünket – többet is akár –, emlékeztetőnket, térképeket, kalóriaszámlálót, virtuális szőrtelenítőt, rendkívül fontos és nélkülözhetetlen alkalmazásokat... Na de éjjel? Akkor is!
Alvás a számok tükrében
A Google megkezdte a Fejlesztői Konferenciáját beharangozó médialufi felfújását. Pár nap választ el bennünket az újabb I/O rendezvénytől, és előálltak egy olyan hírrel, ami minden aktív Google felhasználó szívét megdobogtatja.
Az aktív alatt azokat értem, akik rendszeresen használják a Gmail, Drive, valamint a Google+ fényképfeltöltés szolgáltatásait. Összevonták az előbb említett három alkalmazás tárhelyét, így összesen 15 GB áll rendelkezésünkre, hogy leveleinket, dokumentumainkat, fényképeinket egy közös helyen gyűjtsük, érjük el vagy a közös helyről osszuk meg.
Az egységes tárhely szabad / felhasznált területét külön oldalon egy kördiagram segítségével mutatja meg a Google. Mindezt remélhetőleg hamarosan nálunk is. Az összevonás fokozatosan kerül bevezetésre. Pontos hazai dátum egyelőre nem ismert. Érdemes naponta megnézni, megérkezett-e a fejlesztés. Várjuk az észlelők hozzászólásait!
Az sosem volt titok, hogy a HTC felhasználói a kreatívabbak közé tartoznak, de a lent látható megoldástól még én is hanyatt vágtam magam. A lényeg, hogy ha a HTC One X-eden gyenge a WiFi jel, nem kell mást szerezned, csak egy termetes iratcsipeszt, olyat, mint ezek:
És hogy mit kell vele tenned? Megoldás a videóban:
A videó persze legalább annyira szomorú, mint amennyire vicces, arról nem is beszélve, hogy a McDonald's-ban elég hülyén fog kinézni a user, egy ilyen "rendkívül kreatív" megoldással.
Az Android Authority tegnapi közlése szerint a Webroot mobil- és üzleti biztonságtechnikai megoldássokkal foglalkozó cég egy újabb, Android.TechnoReaper névre keresztelt trójait talált az Google Play-en, ami azóta eltávolításra került. Az érintettek száma valahol 10.000 és 50.000 között van.
Nagyon ritka, hogy valaki gyökeresen új megközelítéssel álljon elő az okkostelefonok világában, így nem csoda, hogy pár napja hirtelen mindenki a Splay Launcherrről beszél. Aki kicsit mélyebben foglalkozott már az Androiddal, nyilván több launcherrel, azaz alternatív indítóképernyővel is találkozott már. Ezek alapjába véve nem igazán különböznek egymástól: van X db. képernyőnk, amire widgeteket, ikonokat tehetünk ki, és van egy alkalmazáslista, ami rácsos vagy szöveges, oldalra vagy felülről lefelé gördül, és vannak testreszabási opciók (átlátszóság, gesztusok, átméretezés, beépített vagy beépíthető ikoncsomagok, témák, stb). Egy-kettő esetleg kicsit jobban megturbózza a grafikát, animációkat, vagy nagyon kiforrott saját formavilággal érkezik, ne adj' isten lenyúlja egy-egy másik rendszer (iOS, Palm OS, WP7-8) képi világát, szerkezetét és hangulatát.
A múlt héten megjelent Splay Launcher Beta viszont valami egészen új ötletet ad a kezünkbe, a megszokott bökdösős-csúsztatós megoldás helyett teljesen más élménnyé teszi az okostelefon-használatot. Az ihletet azt gondolhatnánk, hogy a Paranoid Android nevű rohamosan népszerűsödő főzött ROM tortagombsora (pie controls) andhatta, de ez tévedés: a Splay alapja az ELSE 2009-ben kifejlesztett teljesen önálló platformra épülő saját okostelefonja volt, ami, ahogy azt az emlékeinkben kotorászva láthatjuk, tökéletesen nyom nélkül tűnt el a tech-történelem süllyesztőjében.
A nindzsákat nem lehet megunni. Azóta, hogy kölyökkorünkban az első homályos, német szinkron fölé orrhangon magyarul alámondott VHS felvételt megláttuk, és utána napokig arcunkba húzott sapkával papírból hajtogatott dobócsillagokat hajigálva kergettük egymást az udvaron, a feketébe (aztán hol fehérbe, hol már egyenesen kékbe-pirosba) öltözött lopakodó harcművész-gyilkosok nem engedték el a szívünket (és akkor még a Tini Nindzsa Teknőcök okozta maradandó imprintekről nem is beszéltem). Nem csoda hát, ha ma is a legnépszerűbb karakterek közé tartoznak a mobiljátékok között is, elég, ha a két hatalmas klasszikusra, a Fruit Ninjára vagy a Ninjumpra gondolunk.
A mostani hét viszont különleges, legalábbis azok számára, akik el tudnak jutni valamelyik este a fővárosban a Toldi mozi tájékára, ugyanis itt május 6 és 12 között minden este 6 órai kezdettel klasszikus japán nindzsafilmeket láthatunk a Japán Kulturális Központ szervezésében. Szívesen mondanám, hogy jegyeket sorsolunk ki a vetítésekre, de az a helyzet, hogy az összes filmet ingyen láthatjuk, így egyszerűbb, ha mindenki odamegy a Toldiba és reméli, hogy még befér a nézőtérre hogy láthassa, hogyan irtja Ichikawa Raizó az igai nindzsákat kipusztító szamurájokat!
És hogy még jobban eluralkodjon rajtunk a feketébe öltözős-cseréptetőn ugrálós-dobócsillagos hangulat, csokorba gyűjtöttem néhány remekül sikerült nindzsajátékot a Play Store kínálatából.
A napokban kis csapatunk kapott egy megkeresést, hogy mutassunk be egy régi/új játékot, így most szeretnék ennek eleget tenni, szombat délutáni kikapcsolódásként. :) Elöljáróban annyit, hogy amikor ez a játék nagy divat volt, én még valószínűleg vígan építettem a homokvárakat a játszótéren vagy babáztam otthon, de mégis kellemes csalódás volt. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű, igazi retro hangulat mai köntösben!
Mivel akkor se tudnék szebb ajánlót írni, mint a készítő ha megerőltetném magam, ezért a legjobb lesz az Ő szavait idézni, majd hozzátenni pár egyéb gondolatot. A játék fejlesztője Puski Zoltán, íme az ajánlója, feketén-fehéren!
Nincs vita: a dolgok mai állása szerint minden évben az aktuális Galaxy S az Android világának legjobban várt telefonja. A negyedik testvér (Vacak? majd kiderül, bár a választ alapvetően, azt hiszem tudjátok…) idén is nagy csinnadrattával érkezett, és a Samsung dicséretesen gördülékeny indítással juttatta el világszerte a boltok polcaira, így hét eleje óta már nálunk is kapható a nap kedvence.
A kemény munkával és hatalmas marketingre fordított összegek bevonásával kivívott piaci szerepnek köszönhetően egyfelől nagyon könnyű a Samsung dolga – szinte bármit kiadhat, ha az megfelel az alapvetően elvárható paramétereknek, az emberek szétkapkodják. Ugyanakkor az Android világa hihetetlen dinamikusan fejlődik, és az egyre magabiztosabban manőverező öregek mellett már a kisebbnek tartott cégek is egyre komolyabban vehető termékekkel rukkolnak elő. Ennek fényében hiába az erős brand, ha nem elég, amit egy nagy cég letesz az asztalra, az ha nem is azonnal, de idővel biztosan kikezdi a nimbuszt, és lassú, de biztos lecsúszáshoz vezethet.
.jpg)
A kérdés tehát az, hogy mit hozott a zsákjában az S4, mutat-e olyat, amitől kikerülhetetlen szereplő lesz a piacon, nyújt-e olyan szolgáltatásokat, amikkel egyértelműen a konkurencia fölé tud kerekedni? Ha versenyló lenne, fogadnánk-e rá?
A Samsung Magyarország jóvoltából néhány napig nálunk vendégeskedett a legújabb koreai erőmű, így személyesen is megtapasztalhattuk, mit nyújt a Nagy Négyes az újdonságokra éhes felhasználóknak. Mivel magam lassan fél éve egy Galaxy S3-at gyűrök minden nap, természetesen a cikk fontos szempontja lesz, hogy miben, mennyire tudott újítást hozni a telefon az egy évvel ezelőtt kiadott csodához képest.
