Van, hogy egy-egy akció a Play áruházban hatalmas hírverést kap, de annál gyakoribb, hogy az egyszeri fejlesztő némi barátságos leárazással akarja megdobni a letöltései számát. Erről viszont nehéz hírt szerezni. Mitévő legyen hát az egyszeri akcióvadász?
Nem, az új app nem az álmainkat emulálja - kivéve, ha éjjel a szemünket lehunyva azt látjuk magunk előtt, hogy letűnt idők válogatott videojátékait nyúzzuk napestig 14 féle válogatott konzolon... Merthogy a közösségi fejlesztésből született RetroArch éppen ezt tudja.
Aki próbálkozott már androidos emulátorokkal, tudja, hogyan megy ez - megtaláljuk az aktuális konzolhoz tartozó appot, konstatáljuk, hogy a teljes verzió fizetős - felbűvöljük a készülékre (ki így, ki úgy), aztán a netről levadászott ROM-ot betöltjük, és ha szerencsénk van, nem kell sokat szórakozni a beállításokkal. Ha nincs akkora szerencsénk, mehetünk még BIOS-t vadászni, vagy megkeresni a nekünk legalkalmasabb beállítást. A régi játékok szerelmesei általában arról ismerszenek meg, hogy jellemzően 3-5 különböző emulátor üldögél a mobiljukon/PC-jükön/konzoljukon.
Ez a nap mást, mint a többi. Nem, ez a nap nem más, mint a többi, de 2013. február 22 az lesz, mivel ezen a napon fogja ünnepelni az Androlib.blog.hu 3 éves fennállását. Ezen a napon született anno a múltba veszett első két poszt, melynek akkori egyik szerzőjét is elnyelte már az enyészet. 3 év alatt rendkívül sok dolog történt Velünk és Veletek is (lassan túl vagyunk a 3 milliomodik látogatón, 1200 poszton és Hála Nektek több, mint 20.000 kommenten). Eme nemes alkalomra szeretnénk meghívni Titeket, hogy élőben is találkozzunk, beszélgessünk sörözzünk játszunk, meghallgassuk egymás élményeit, felvetéseit és hogy kicsit jobban megismerjük egymást.
A programról röviden:
A buli helyszíne: 1073, Budapest, Kertész u. 31. Tett-hely pinceklub
Kezdés: 2013.02.22 | 20:30
Aki szeretne részt venni az eseményen, kérjük jelezze a részvételi szándékát ezen a Facebook event-en, hogy tudjuk, hogy hány főre foglaljunk asztalt. Köszönjük.
Az új év elején járunk, ilyenkor sokaknak - köztük nekem is - az egyik legnagyobb ellenség a mérleg. Napokig tart a karácsonyi eszem-iszom, meg amúgy is hideg van, kinek van kedve ilyenkor futni? Ebből az általános állapotból próbál minket kibillenteni ez a kis program.
Nem is olyan régen Gabking kolléga ismertette a Samsung távoli megoldását olyan esetekre, amikor szándékunkon kívül "szabadulunk meg" okostelefonunktól, - talán ennek hatására - most a Sony is bejelentette az egyelőre pilot-ként futó szolgáltatását.
Az NTT DoCoMo, az egyik legnagyobb japán mobilszolgáltatója 2013 tavaszi felhozatalában egy újabb piaci szegmensben vetette meg a lábát: a Smartphone for Junior SH-05E célközönsége a felső tagozatos gyerekek rétege, úgy 5-8. osztályos korig. Ahogy a cég marketingigazgatója rámutatott: ebben a korosztályban már ciki gyerekmobillal járni, viszont a szülők még nem szívesen adnának valódi okostelefont a gyermek kezébe. Így született a Junior (japán becenevén Junisma).
A hardver alapját a Sharp egy korábbi modellje, az amúgy gyönyörűre sikerült Aquos SH-01E adja, a derék japánok szerint a következő specifikációk alkalmasak egy 10-14 éves gyermek igényeinek kielégítésére:
Lassacskán hazánkban is megveti lábát a Twitter, felhasználói bázis szempontjából. Tudjátok, ez az a ‘szósölnetvörk, ahova az emberek azt is ki írják, hogy lementek a közértbe venni egy energiaitalt, aztán feltöltenek róla egy képet Instagramra is. Ergo egy mikroblog. Persze ennek is van létjogosultsága, hiszen 20 millió+ amerikai, mint tudjuk nem tévedhet! Számomra a Twitter legérdekesebb része a hírolvasás, mivel rövid tömör formában kapom a híreket, könnyen megoszthatóak a tweetek, és Facebook integráció is van. No meg persze egyértelműen jobban megírt alkalmazások vannak rá, mint a natív Facebook app. Ilyen például a nemrég megjelent Carbon,..
.jpg)
"Alapvetően az a célunk, hogy a világ információit rendszerezzük és általánosan elérhetővé illetve használhatóvá tegyük."
Mondta egyszer Larry Page a Google egyik alapítója. A cég azóta is napról napra olyan dolgokat tesz mindenki számára elérhetővé, amelyek alapjaiban változtatják meg az emberek mindennapjait. Sorolhatnám a cég azon forradalmi szolgáltatásait, melyeket ingyen biztosít, a legmagasabb színvonalon, de szerintem nincs olyan internethasználó, aki ne ismerné ezeket. Aztán vannak azok a dolgok, amelyekbe más világcég nem áldozna pénzt, mert egyszerűen nem éri meg a befektetést, de mégis több millió embernek okozhat örömöt. Ilyen az Earth, Panoramio, de a legjobb példa talán a vakok számára készült önjáró autó.
Magyarországon 1989 óta beszélhetünk mobiltelefonálásról és bár már 24 éve létezik itthon ez a lehetőség, mégis sokan csak jóval később kapcsolódtak be az infósztráda ezen szegmensébe. Azóta mindenkinél eltelt jó pár év és a szolgáltatói csereberék mellett a készülékek is folyamatos cseréken és fejlődésen mentek keresztül. A mostani posztban az Androlib szerkesztőinek egy része mutatja be, hogy milyen telefonokat és mennyi ideig használtak, Titeket pedig arra kérnénk, hogy ha van kedvetek, akkor készítsétek el Ti is, hogy hogyan és milyen készülékekkel nőttetek fel a magyar telefóniával együtt és írjátok meg itt kommentbe, vagy töltsétek fel a Facebook oldalunkra.
Yarner
Melyiket szeretted a legjobban és miért?: Mindben szerettem valamit, ma már fura, milyen elegánsnak tűnt annak idején a C100 vagy milyen elégedett voltam a 3310-zel, hogy végre én is a "komoly" mobilosok klubjába tartozom... De az L700-nál elkezdődött egy paradigmaváltás - elkezdtem mobilnetet használni, appokat berheltem fel a telefonra (nem volt egyszerű, de kis ügyeskedéssel sikerült), még filmet is néztem rajta (egy 1974-es Doctor Who rész különleges effektusain még javít is a 176x220-as felbontás...). Aztán jött a Galaxy S és az Android, meg az okostelefonos életforma (és a duzzogó családtagok). Most persze az S3-nak örülök, nagy élmény, hogy minden folyamatosan működik rajta, de a kritikus szem persze mindig talál apró hibákat. A Pantech kióg a sorból - ezt Japánban vettem, az akkori magyar felhozatalhoz képest döbbenetesen jó volt, de kint ez volt a számlához ingyen hozzácsapott alapfon. Máig az egyetlen telefonom, amiben gyárilag beépített riszató-víjjogó volt...
Melyiket utáltad a legjobban és miért?: Utálni egyiket sem utáltam, mindben volt valami izgalmas. Ugyanakkor mindnek volt valami idegesítő hibája. Néhány kiemelkedő, főleg a későbbiekből: A Nokiában szerintem csalt a Bantumi :-), az L700-ra csak netről lehetett JAVA appokat telepíteni (kénytelen voltam csinálni egy weboldalt, hogy onnan letölthessem rá a JAR-okat a drága mobilnetem kontójára), és szembesültem vele, hogy a JAVA világát egyértelműen a Nokia uralja, alig lehetett rá működő alkalmazást találni. Az S1-ben förtelmes volt a GPS (rengeteg időt töltöttem eleinte mezőkön barangolva, gondterhelten a fixre várva...), az S3 csak nehézkesen használható fél kézzel, és ódivatúnak érződik benne a fizikai home-gomb.(First world problems)
Koush - van, aki e nevet nem ismeri? Persze, hogy van, de aki már elkezdte berhelgetni a telefonját, jó eséllyel találkozott a nevével, de az alkotásaival biztosan - a Seattle-i illetőségű programozó a ClockworkMod Recoveryvel kitörölhetetlenül beírta magát az Android történetébe, és ezután is számos remek alkalmazással gazdagította a dobozon kívül gondolkodók eszköztárát (népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a Playen, Koush arcképével díszített óra widgetet is találhatunk). A legújabb műve viszont egyenesen forradalmi - abban a tekinteteben, hogy a rootolt felhasználók egyik ősi privilégiumát osztja meg a széles tömegekkel (legalábbis az Android 4.0 és afeletti verziót használók körében).
A Carbon App Sync & Backup egy olyan backup eszköz, amely az Ice Cream Sandwich egy újítását kihasználva root jog nélkül készít mentéseket az alkalmazás-adatainkról.
